14. fejezet

14. fejezet






Lay Pov






Rég nem éreztem ilyen pocsékul magam. Mintha ezer tehéncsorda haladt volna át rajtam egy éjszaka leforgása alatt. Képtelen voltam koncentrálni, vagy bármi mást tenni.
Amint megérkeztünk Kínába szó nélkül vonultam be a szobámba s aludtam el. Elnyomott az édes álom, amiben minden tökéletesen ment. Nem volt semmiféle problémám, csupán boldogan éltem az idolok életét Suhóval. Na igen. Ismét tagja volt a képzeletbeli mesevilágomnak, amiben unikornisok szaladgáltak a rózsaszín mezőkön csillámpillangókat kergetve… Ó, bárcsak ilyen gyerekes fantáziám lenne. De sajnos kinőttem már ebből a korból; elégedett voltam én az egyszerű szimpla dolgokkal is. Mint például egy olyan munka, amit imádtam csinálni olyannal, akit szerettem. És itt jelent meg JoonMyun.






**






Egy hatalmas házban a gitárom társaságában írtam zenét. Ha egy használható valamit alkottam belefirkantottam néhányat a füzetembe, majd folytattam. Körülöttem kellemes csend uralkodott; csak a kintről beszűrődő gyerekhangok hallatszottak. Nevetés, a biciklikerék csikorgása, minden, ami a normális boldog élethez tartozott.
Alig pár másodperccel később, a bejárati ajtó nyikorgására lettem figyelmes. Vidám, szökdécselés szerű lépteket hallottam, amik egy ragyogó orcájú személyhez tartoztak; Suho felettébb derűs pillantásait kaptam ajándékba, amelyek ott helyben meg tudtak volna ölni, annyira gyönyörű látványt nyújtottak. Egy rövid ideig még örült magában, majd ledobta a táskáját és felém, vette irányát. Elvette tőlem a gitáromat, elhelyezte valahova máshova s ugyanazzal a lendülettel az ölembe, vetette magát. Meglepetten pislantottam rá, mire aranyos kacajt bocsátott útjára; hihetetlenül édes volt, akárcsak egy mindig mosolygós kiskutya, csak ő sokkalta vonzóbbnak bizonyult. Miután levette a mennyezetre ragadt tekintetét, egyenes az íriszeimbe meredt. Kitűrte a szemembe lógó tincseimet, közben gyengésen végigsimított az arcomon, amitől kirázott a hideg. Egész testemmel beleborzongtam az érintésébe, majd gyönyörködve lestem minden mozdulatát, mintha az mindennél többet érne. Halvány mosoly suhant át az arcán, majd ráhajolt ajkaimra, s gyengéden kóstolgatni kezdte azokat. Tipikus lovagló pózban ült rajtam, úgy szorított magához, miközben a szánk összeforrt. Belemarkolt a hajamba, s egyre vadabban ízlelgetett; egy aprót lökött csípőjén így dörgölve magát ágyékomhoz, amitől önkéntelen belenyögtem a csókunkba. Utat tört magának nyelvével, úgy folytatva, az előző mozdulatsort, amiben bele tudtam volna őrülni. Keze új utat járt be a testemen; végigsimított a felsőtestemen, majd az övemet kezdte babrálni. Időközben felálltam a kis székről, ő meg lábaival derekamba csimpaszkodott, úgy emeltem fel. Meglepően könnyű volt a teste, így könnyedén helyeztem el a kanapén, majd fölékerekedve, kényeztettem csókjaimmal.
Csípőjét enyémhez dörgölte ez által megéreztem merevedését, ami miatt rögtön megszakítottam csókunkat. Pár pillanatig vágyakkal teli szemeibe néztem, majd ismételten egymásba feledkeztünk. Míg nyelvem keringőt járt az övével, elkezdtem kigombolni ingét, így hamar szemem elé tárult a tökéletes teste. Nem volt kifejezetten izmos; lapos hasa mégis teljesen elvarázsolt. Valahogy a számomra sokkal izgatóbb látványt nyújtott, mint mondjuk egy kidolgozott felsőtest. Nem érdekelt semmit, csak JoonMyun, és minden, ami rajta volt.
Nem gyönyörködhettem túl sokáig benne, ugyanis hirtelen megragadott úgy invitált a következő csókba! Alig pár perccel később már anyaszőtt meztelenül feküdt alattam kéjjel teli szemekkel. Többet és még többet akart, de nekem, muszáj volt, tetőtől talpig végigmérnem. A lapos hasa, a szálkás izomzatú karjai és lába, a formás feneke és hatalmas merev férfiassága…






**






Kopogást hallottam az ajtómon, amitől rögvest kipattant a szemem, s visszacsöppentem a kegyetlen valóságba. Néha komolyan azt kívánom bárcsak örökre a fejemben, ragadhatnék.


Takaróval a fejemen totyogtam el az ajtómig, majd hulla kinézettel kinyitottam azt! Xiumin kedves kerek arcával találtam szemben magam!


- Jó reggelt! Hogy aludtál?


- Nem valami jól… - motyogtam.


- De legalább szépet álmodtál, nem? – pillantott végig rajtam, majd hamiskás mosollyal lesütötte a szemeit.


- Ezt hogy érted?


- Hát… - tekintete a bágyadt arcomról lejjebb vándorolt én meg követtem azt, amely meg sem állt az ágyékomig… ott meredezett a kis Lay…


- Basszus! – kaptam oda kezem, majd ugyanazzal a lendülettel vágtam be az ajtómat. Csupán Minseok nevetés hallottam, de már azt is csak halkabban.


Hogy történhetett ez? Az álom miatt… Jézusom! Ha csak a képzeletem ilyen hatással van rám, mit fogok tenni, ha majd otthon leszünk…?
Egyáltalán haza akarok én menni? Az, ami Koreában vár rám, maga lesz a pokol. Nem fogok visszamenni. Még biztosan nem. Előbb túl kell jutnom ezen az egész JoonMyun ügyön! De vajon mit csinálhat most ő?






**






D.O. Pov


Aggasszt engem ez a helyzet! Amikor elmentek a többiek Suho nagyon letörtnek tűnt. Többször volt már az, hogy külön kellett élnünk hónapokig, és ki is bírtuk… de akkor a leaderünk teljesen máshogy viselkedett. Szomorú volt, pedig semmi oka nem volt rá; pont előtte való nap jött össze élete szerelmével; hol itt a gond?


Nincs joga JoonMyun hyungnak így viselkednie! Ha már nem tudja viszonozni Lay érzéseit, kötelessége boldognak lenni Amberrel! Vagy tévedek? Ha nem elégedett a kapcsolatával, miért lenne benne? De ha boldog, akkor Yixing fájdalma nem hiábavaló…


Beszélek itt hülyeségeket! Nem lesz jobb a helyzete, még akkor sem, ha a leader boldog a tomboy-val. Márpedig nekem Suho nem tűnt annyira vidámnak; de fogalmam sincs mi baja, lehet…


Alig néhány órával ezelőtt ment el! Nem veszi fel a telefonját, és meg sem mondta, hova tart. Ha bármi baja esik… Nem! Erre még gondolnom sem szabad! De ha mégis; Yixing összetörne. Persze mindannyian szeretjük a leaderünket, de mégiscsak ő szerelmes belé. Belehalna, ha Suhóval lenne valami. De miért nincs még itthon?


Istenem Kyungsoo! Már megint anyáskodsz! Lay-nek van szüksége a támogatásodra és a barátságodra; JoonMyun remekül megvan! De elsősorban magam miatt kellene aggódnom. Hogy fogom visszafogni magam Jongin jelenlétében. Ott, akkor a fürdőben, alig bírtam türtőztetni magam. De úgy viselkedett velem, mintha nem is akarná, hogy visszafogjam az érzéseimet.


Mi történik ebben a családban?