16. fejezet
Kris Pov
Ahogy monoton módon bólogattam a rendező minden egyes szavára, félig Yixingen tartottam a szemem. Ha már ránéztem, attól elment az életkedvem; hatalmas karikák a szemei alatt csak jobban kihangsúlyozták üveges tekintetét, sápadt bőrét és halálhangulatú kisugárzását. Akárhányszor ránéztem, legszívesebben hazarohantam volna Koreába és egy hatalmas pofonnal köszöntöttem, volna Suhót. Rémes érzés volt így látni Lay-t, de akárhányszor erre gondoltam, bűntudatom lett; én picsogok arról, hogy mennyire szar nekem így látni a barátomat, holott neki százezerszer szarabb, mint nekem valaha is lesz. Ugyanolyan önző vagyok, mint aki voltam!
Az aznapi forgatásunk után Yixing mellé ültem a kocsiban leghátulra, hallgatva, ahogy a többiek vidáman fecsegnek. Közben végig őt fürkésztem; az élettelen kifejezést az arcán, a boldogságtól legtávolabb tartózkodó hideg, idegen pillantást, amely rögvest a halálba tudott volna küldeni. Összeszorult a szívem, mikor rám emelte tekintetét, s halvány mosolyt erőltetett magára. Viszonoztam, ezzel azt jelezve neki, nyugodtan abbahagyhatja. Hálásan bólintott, majd az ablak felé fordult s azon bambult ki.
Hogy segíthetnék rajta? Itt Kínában, nem szerezhetek neki valami pasit, csakhogy elfeledtesse vele Suhót. A végén még beleszeret, s ha hazamegyünk Koreába, akkor meg azért lesz depressziós. Barátnő ugye az ő esetében szóba sem jöhet. Vagy mégis…?
Végül is csak azt tudom, hogy szereti JoonMyun-t, arról sosem beszélt, hogy mit gondol a nőkről. Mondjuk, azt sem mondta konkrétan, hogy meleg vagy hogy szerelmes. Mégis tudtam. Akkor talán lehetséges lenne, hogy a lányokat is vonzónak találja? Muszáj volt megkérdeznem!
- Lay, - hajoltam hozzá közelebb, hogy senki ne hallja, mit akarok neki mondani. – eljönnél ma este velem?
- Hova? – húzta fel ártatlanul a szemöldökét.
- Kirúgunk kicsit a hámból! Elmegyünk egy klubba!
- Kösz, én inkább kihagynám…
- Jaj, ne már Yixing!
- Kris, ne kezdd ezt! Nem akarok menni és kész! – mondta, ezzel azt gondolva, hogy lezárta a beszélgetést, de ezt korántsem volt így.
- Te sem gondolhatod komolyan, hogy végig, míg Kínában vagy, csak otthon punnyadsz, és híreszteled a tagoknak a világfájdalmadat.
- Ez egyáltalán…
- Tudom! – szakítottam félbe. – Hidd el, pontosan tudom, min mész keresztül. De ha csak sajnáltatod magad, és depressziós leszel, attól nem fog javulni a helyzeted. Ha csak egy nemrég megismert személyről lenne szó, a távolság tökéletes megoldás lenne. De ő a csapattársad; nem élhetsz örökké kilencszáz kilométeres távolságban tőle.
- De…
- Nincs de, Yixing! Barátnője van! Ha tetszik, ha nem, ezt el kell fogadnod, és megtanulnod úgy élni mellette, mintha barátságnál nem éreznél többet. Viszont ez nem fog menni, ha nem vagy hajlandó tenni érte. Szóval ma este velem jössz, és ígérem, legalább egy percre el fogod felejteni őt. – zártam le a beszélgetésünket. Visszaültem rendesen a helyemre, majd csak meredtem magam elé. Közben persze éreztem a meghatott Lay tekintetét magamon, ami miatt halvány mosoly suhant át az arcomon. Tudtam, hogy hálás volt. Nem kellett mondania.
Otthon, rögvest a szobámba mentem, mert muszáj volt legalább egy órát aludnom. Vagy ha a szunyálás nem sikerül, akkor csak fekszem az ágyamon – gondoltam magamban. Iszonyatosan fáradt voltam. Kimerített a forgatás, a nagy bulizásig meg volt még legalább két-három óra. Addig energiát akartam gyűjteni.
**
Izzadtan riadtam fel a rövid, de annál borzasztóbb álmomból. Zilálva vettem a levegőt, mintha a maratont futottam volna le. Próbáltam csillapítani heves szívverésemet, de egyszerűen képtelen voltam rá. Összeszorított szemekkel koncentráltam, hogy sikerüljön legalább egy minimálisan megnyugodnom. Egy kéz lágy érintését éreztem meg a jobb vállamon, aztán lassan kinyitottam a szemem, s valaki egy pohár vizet tartott előttem. Egy pillanatnyi töprengés után elfogadtam azt, majd egy lendülettel meg is ittam az egészet. Félve jobbra fordítottam a fejem, s egyenesen aggódó barna szemekbe pillantottam.
- Jól vagy gege? – kérdezte Tao nyugtalanul.
- Igazság szerint voltam már jobban is. De te miért jöttél be?
- Hallottam, hogy kiáltottál!
- Kiáltottam?!
- Igen! Aztán mikor bejöttem, úgy viselkedtél, mintha valami rohamod lenne. Történt valami?
- Csak rosszat álmodtam. – emlékeztem vissza az illúziómra, de rögvest kirázott tőle a hideg.
- Mi volt az, amitől ennyire megrémültél?
- Egy régi emlék…
- Az a lány…? – kérdezte, mire én felé kaptam a tekintetem.
- Honnan tudtad?
- Hát csak… rád kellett néznem. Elég egyértelmű volt, hogy…
- Hogy?! Mi volt az, Tao? Ennyire látszik rajtam, hogy egy komplett idióta vagyok? – vágtam a szavába dühösen. Ijedten meredt maga elé, majd félénken rám pislogott.
- Csak látom, hogy önzetlenül tudsz szeretni másokat, s egyszer ezt valaki kihasználta.
- Hadd adjak neked egy tanácsot Zitao. – fordultam felé, mire kíváncsian pillantott szemeimbe. Olyan ártatlan volt és kedves; nem is értem, hogy tudtam olyan bunkóságot mondani neki.
- Igen, gege?
- Ne alkoss véleményt olyan dologról, amit nem ismersz eléggé! Vagyis ne üsd bele az orrod a magándolgaimba, értve vagyok?
- Igen, ne haragudj! – hajtotta le a fejét elszégyellve magát. Pár másodperccel később kiment a szobámból. Akkor ideges voltam, de nem sokkal utána már a fejemet vertem a falba a bunkó stílusom miatt. Hogy lehettem ennyire hülye? Hiszen csak segíteni akart! Ráadásul pont Ő! Aki túljutatott azon a rémes időszakon, a tudta nélkül. Miatta éreztem megint jól magam. Erre mivel hálálom meg? Lehordom! Igen, azt hiszem igazi seggfej, vagyok.
**
Pontosan kilencre elkészültem. Fekete inget vettem fel, a nyakánál lazán kigombolva, hozzá pedig egy szűk farmert és a kedvenc bakancsomat. Beállítottam a hajam, elraktam a fontosabb dolgaimat, majd vártam Yixingre.
Mikor hallottam, hogy nyílik a szobája ajtaja, automatikusan odakaptam a tekintetem. Amerikai zászló mintás edzőcipőt viselt, egy sötétebb kék csőfarmerrel. Enyhén kivágott fekete felsője kicsit tapadt kidolgozott testére. Erre rá vett egy piros kabátot, aminek ujját, picit feltűrte. Hátán bőrszínű hátizsákja, nyakában kedvenc medálja, haja tökéletesen beállítva. Mintha az a Lay lépett volna ki a szobából, akit anno, még gyakornoki időszakomban ismertem meg! Mellém lépett, majd semleges arckifejezéssel megszólalt.
- Mehetünk?
- Persze! – bólintottam, majd kinyitottam az ajtót neki, mintha csak egy királylány lenne. Ezen azért elmosolyodott.
A taxiban némán utaztunk. Már az is nagydolog volt részéről, hogy képes volt kimozdulni otthonról nem vártam még el tőle, hogy bájcsevegjen velem. Sokkal többet jelentett a számomra, hogy eljött. Ezzel bebizonyította nemcsak nekem, de magának is, hogy igenis tovább tud lépni.
Egy szórakozóhelynél raktak ki minket. Miközben én fizettem Yixing bambulta az épületet, melyből hangos zene szűrődött ki. Karon ragadtam a táncost, majd a bejárat felé rángattam.
- Kris, egy ilyen menő helyhez nem kell belépő, vagy valami? – kérdezte.
- Nyugi, megoldom!
- De… - nem tudta már befejezni a mondatát, mivel az ajtóhoz értünk, ahol egy nagyobb darab kidobó fickó ácsorgott.
- A belépőket kérem!
- Hé, Zhen, nem ismersz meg? – nevettem fel, mire elkerekedett szemek meredtek rám. Hangos nevetés tört ki belőle, majd barátian megölelt, amit viszonoztam is.
- Azta rohadt, Yifan téged is látni még erre? Azt hittem Koreába költöztél a debütálás miatt!
- Hivatalosan ott is élek, de most egy kis dolgunk akadt Kínában, és mondtam Yixingnek, – mutatta ekkor Lay-re – hogy addig én vissza nem megyek, amíg ide el nem jövök.
- Jól tetted haver!
- Szóval, beengednél minket? – váltottam gyorsan témát, mert nem akartam már a hidegben ácsorogni.
- Persze! Amúgy van egy olyan szabály, hogy a külföldieket és az idolok ingyen mehetnek.
- Király vagy Zhen! – nevettem fel, majd egy ökölpacsival búcsúztam el a régi ismerősömtől.
A benti hangulat oltári volt! Hangosan szólt a zene, amire az emberek táncoltak. Hihetetlenül sokan tartózkodtak a klubban; legtöbben a táncparketten, vagy kijelölt boxokban szórakoztak, de sokak csak úgy lődörögtek és új embereket ismertek meg. A reflektorok különböző színű megvilágítást adtak a teremnek, ami miatt meg is volt az a tipikus amerikai szórakozóhely hangulata. Még néhol füstöt is felfedeztünk. Persze már az első sör után jobb lett Lay hangulata. Amint meghallotta a kedvenc dalát rohant táncolni, ezzel is lenyűgözve a körülötte bulizókat. Egyszer én is beszálltam egy szám erejéig majd, elfáradtam és egy újabb italért mentem a pulthoz.
Miközben átvágtam magam a tömegen, véletlenül beleütköztem egy lányba. Majdnem rám öntötte a sörét, de szerencsére sikerült elkerülnöm. S pont akkor, olyan volt a világítás, hogy tökéletes meg tudtam nézni. Meglepően nagy barna szemei kedvességes és ártatlanságot sugároztak. Vékony arca csak még törékenyebb kinézetűvé tette. Barna haja lazán hátra volt fogva, így szemből úgy látszott, mintha rövid fazonú lenne az. Kicsit soványka teste miatt tökéletesen kirajzolódott előttem kulcscsontja; de azért a pántnélküli enyhén buggyos ruha is közrejátszott ebben. Nagyon babaarcú volt, így biztosra vettem, hogy nem kínai. Kedvesen mosolyogva elnézést kért, majd továbbment. Egy pillanatig mér meredtem utána, majd nosztalgikusan elmosolyodtam, azzal a pulthoz siettem. Pontosan úgy nézett ki, mint Ő…
Két sört kértem a csapostól; egyet nekem, egyet pedig Lay-nek. Vittem is neki a táncparketthez az italt, de már nem volt. Először nyugodtan, majd egy kicsit idegesebben kezdtem, kerestem barátomat, de nem találtam. Végigjártam szinte az egész épületet, de semmi. Mikor már feladtam volna, megpillantottam bőrszínű táskáját egy boxban, viszonylag közel hozzám. Nagy nehezen átvágtam magam a tömegen, de mikor az asztalhoz értem, megdöbbentő látvány fogadott. Ott ült Yixing a párnázott padon, miközben egy lányt tartott a karjaiban, kivel hevesen csókolózott. A ruhájáról felismertem, hogy ugyanaz a gyönyörű törékeny nő volt, akivel összeütköztem. Furcsa érzés kerített hatalmába. Azt hittem, ha Lay-t végre nem szenvedni látom én is boldogabb, leszek. Reménykedtem benne, hogy egyfajta megkönnyebbülés lesz majd bennem, de helyette csak felkavarodott a gyomrom. Miért? Talán mert a lány, annyira hasonlítana rá? Vagy Lay miatt? Azt hittem ismerem és kiderült, hogy mégsem… Nem tudtam, mit higgyek.
Viszont abban biztos voltam, hogy beszélnem kell Yixinggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése