18. fejezet

18. fejezet






Baekhyun Pov






Idejét sem tudom, mikor hiányoztak ennyire az M tagjai. Persze már megszokott volt, hogy néha szétválasztanak minket, s csak hónapokkal később találkozunk újra, de ez akkor is más helyzetet alkotott. Valahogy úgy éreztem, velük könnyebb lenne elviselni az itthoni dolgokat. A főbb problémát Suho okozta. Az elején nagyon örültem, hogy boldog, meg végre megtalálta a nagy szerelmét, viszont ez akkor sem volt rendjén. Kedveltem Ambert, de rossz hatással volt a leaderünkre. Mikor JoonMyun elmondta, hogy járnak, az egész csapat együtt örült a két gerlepárnak. Részben azért, mert ezt természetesnek vettük, másrészt pedig abban reménykedtünk, hogy ha hyungnak lesz valakije, miatta kevesebb időt akar majd gyakorlással tölteni, így nem fenyegeti a fáradtságban való kipurcanás veszélye. De ez nem történt meg. Olyannyira nem, hogy rosszabbodott a helyzete. Nem csak, hogy többször ment le a táncterembe tréningezni, de diétába is fogott barátnője kedvéért. Igaz, Amber egy szóval sem említette Suhónak, hogy fogynia kellene, ezt csak JoonMyun gondolja így. Állítása szerint tökéletes nőhöz minimum tökéletes külsejű férfi illik, emiatt szeretne legalább olyan testet, mint ami Kai-nak van. Még Jongin maga is mondogatta neki, hogy csak a szerencsés alkata és a több évnyi tánc miatt tudhat magának ilyen idomokat. De a leader hajthatatlan. Márpedig ő irigylésre méltó testet fog faragni magának, plusz tökéletesíti a készségeit, hogy Amber ne szégyenkezzen miatta. Egyszer halkan megjegyeztem Kyungsoonak, hogy ha a tomboy valóban szégyellné JoonMyun-t nagy valószínűséggel nem kezdett, volna járni vele, s egy nap után nem kiáltotta volna ki a rajongóinak az örömteli hírt.


Ez volt az egyik baj. A másik, sokkal inkább érintette a csapatot, mint az első. Ugyanis a második probléma forrása maga Suho volt. Teljesen kifordult önmagából; sokszor viselkedett ingerülten, minden ok nélkül. Össze-vissza evett, hol megszegte a diétáját, hol nem. Rózsaszín ködbe burkolózva, nem figyelt ránk rendesen, így gyakran kevesebbet próbáltunk, mint amennyit kellett volna, s ez a színpadi teljesítményünkön is meglátszott. Egyik ilyen fellépésünk után öltöztem fel, mikor megcsörrent a mobilom, s Kris mély hangját hallottam belőle.


- Mi történt veletek, Baekhyun?


- Csak nem nézted az előadást? – válaszoltam ironikus hangnemben, amiből hallatszottak a szánalom ittas érzelmek.


- Mind figyeltünk benneteket a tv-n keresztül. Viszont, most ti vagytok a lényeg. Hogy tudtátok ezt…


- Ennyire elcseszni? Hidd el Kris, fogalmam sincs! Nagyon jól tudom, hogy erőtlenek voltunk, többször is rontottunk, és néhány hangot nem tudtam rendesen kiénekelni, de ez mellékes, nem igaz? – nevettem fel kínosan.


- Nem azért hívtalak, hogy kioktassalak!


- Tudom. Ne haragudj, csak… feszült vagyok.


- Akkor keress valakit, aki lelazít! – hallottam a visszafojtott vigyort a hangjában.


- Nem vagyok kíváncsi a perverz ötleteidre.


- Pedig jót tenne, hidd el!


- Ugye most nem…?


- De igen! Menj, és keress valakit, akit megdughatsz!


- Hyung! – nyavalyogtam a telefonba, mire meghallottam vidám felnőttes kacaját, mint amikor a szülő aranyosnak találja gyermeke cselekedeteit.


- Oké, elfelejtettem, hogy te vagy a szűziesség mintapéldánya!


- Hát kösz szépen!


- Csak viccelek, Bacon!


- Legalább elterelted kicsit a gondolataimat a mai égésről.


- Ezzel ne foglalkozz! – váltott komolyabb hangvételre. – Minden idol életében vannak gyengébb időszakok. Ezen ne parázz. Majd a következő alkalommal olyat kiénekelsz, hogy Ailee is megirigyli majd!


- Kösz hyung! – mosolyodtam el halványan.


- Bármikor! Viszont most le kell tennem, mert mennünk kell a reklámfilm forgatásra. Majd még hívlak! És ne feledd a tanácsomat!


- Persze-persze! – bólintottam vigyorogva azzal letettem. Az M leadere mindig mosolyt tudott csalni az arcomra a perverz humorával. Még, hogy szerezzek egy éjszakára egy lányt. Jó vicc! Volt már egy-két barátnőm, de valahogy a pasi szerepe nem az én asztalom. Hogy valakinek a barátja legyek, túl fárasztó a számomra. Ha jártam egy lánnyal, mindig nekem kellett örömet okozni neki, ami jó érzéssel töltött el, de egy idő után úgy éreztem magam, mintha abban a kapcsolatban csak én lennék az egyedüli fél, aki komolyan is gondolja. Mármint, amikor két ember együtt van, egyikkőjüknek sem kellene azt éreznie, hogy egyoldalú a dolog, nem? Nos, én állandóan ebben a cipőben jártam. És egy idő után már rohadtul elegem lett belőle. Mindig ugrottam, ha az adott barátnőmnek baja volt, bezzeg ha én kértem valamit, le voltam ejtve! Köszönöm, én ebből nem kérek! Az ilyen pillanatokban kívánom, bárcsak nőnek születtem volna. Akkor lenne egy barátom, aki szüntelenül csak a kedvemet lesné. De persze ez nem lenne egyoldalú; én is kedveskednék neki, hogy nagyjából egálban legyünk. És sokat hülyéskednénk, mint a haverok, de olyan bizalmas kapcsolatunk is lenne, mint a közeli barátoknak. Az egymáshoz fűződő érzelmeink erősebbek lennének, mint a testvéreké. Mindig lenne közös témánk, néha a beszélgetésekbe belecsúszhatna egy-két töltelék bók, amit komolyan gondol a másik. Biztos vagyok benne, ha nő lennék, és lenne egy barátom tökéletes szerelemben, élnénk.
Jó fáradt lehetek, ha ilyeneken gondolkodom. Úgy látszik én is, kezdek meghülyülni!
Otthon halálhangulat uralkodott. Velem együtt öten estünk „művészi depresszióba”, ha fogalmazhatok így. Mindenki a szobájába vonult, úgy szidtuk magunkat. Persze közülünk JoonMyun viselte a legrosszabbul, mert nemhogy maximalista énjének okozott csalódást, de a menedzsmentnek is. S mivel ő a leader, neki kellett meghallgatnia az ügynökünk kritikáját, ami röviden és tömören annyit tartalmazott, hogy sosem voltunk még ilyen szarok élőben. Én csak a saját kis vacokból hallottam a kemény szavak, amelyekben rólam is szó esett.


- Ami meg Baekhyun-t illeti; – hallottam annak a hyungnak a hangját, ki a csapatunkban Suho rangja fölött állt. – nem is értem, hogy tudta ennyire eltolni a részét. Ráadásul kétszer! Tőle igazán nem várná el az ember! Mondd csak Suho; rendesen énekeltetted?


- Hát…


- Sejthettem volna, hogy a te kezed van a dologban! Hagytad lazsálni őket, igaz?


- Nem, csak…


- Akkor meg maguktól voltak ennyire rémesek! Ráadásul élőben! Micsoda szégyen! – ennél a résznél már nem bírtam tovább és kirontottam a szobámból. Egyenesen a köpcös, félig már kopaszodó férfi elé léptem. Ez valami új tag lehet, gondoltam, mivel még sosem láttam azelőtt.


- Valami probléma van?


- Igen fiam, elég sok! Nem azért kapod a fizetésed, hogy élőben, ráadásul az egyik legnézettebb koreai tv csatornánál elrontsd a részed. Mostanában nem megy neked valami jól!


- Ezt mégis hogy értsem?


- Ahogy mondom! Az utóbbi időben nem énekelsz már annyira jól! Lehet mégsem vagy megfelelő idolnak!


- Maga… - szakítottam félbe.


- Hogy merészelsz ilyen tiszteletlen hangnemet használni velem szemben?! Ez felháborító!


- Nem is mondtam semmit!


- És még felesel is! – hitetlenkedett tovább. – Idefigyelj fiam! Kapd össze magad, különben kiteszlek ebből a bandából.


- Magának ehhez nincs joga! – szólt közbe ezúttal Suho.


- Dehogyisnem! Benne van a szerződésetekben; ha valakit nem megfelelőnek ítélek, kirúghatom innen. – ez lett volna a végszó, mire hirtelen kinyílt mögöttem egy ajtó, és a babaarcú rapper lépett ki rajta, Chanyeol. Halálosan nyugodt arccal sétált az új menedzserünk elé, s mikor megállt, lepillantott rá, s gyilkos tekintettel méregette az idősebb férfit.


- Na, itt a babaarcú is! Te sem voltál ma a toppon!


- Fogja be! – szólalt meg tiszta mély hangon, ami tiszteletparancsoló is volt.


- Hogy merészeled…


- Azt mondtam, kussoljon! – felelte ugyanolyan közömbösséggel, mire a férfi megszeppent. – Jól hallottam, hogy ki akarja rúgatni Baekhyun-t?


- Tökéletesen! – sziszegte a köpcös alak, majd egy undorodó pillantást vetett rám.


- Akkor idefigyeljen maga inkompetens barom! Baekhyun nem megy sehova, ahogy senki más sem, legfeljebb maga. Hogy merészel ilyen hangnemben beszélni velünk? Nem maga gyakorol annyit, és ez meg is látszik! Fogalma sincs arról, mennyi munka van abban a 15 percben, amit a színpadon töltünk. Gőze sincs arról, mennyi sérült szereztünk tánc során, vagy hányszor kaptak a vokalisták torokgyulladást, a sok énekeléstől. Plusz még fotózásokra járni, interjúkat adni, mindig a maximumot nyújtani, ráadásul még ez sem elég, mert a magafélék állandóan csak többet akarnak! Mondok én valamit; maga és akárki más is mindent odaadhatna, csakhogy egy minimálisan is hasonlítson Baekhuyn-ra. Ez a srác mindent megtesz, amit kérnek tőle. Ráadásul a csapatunk egyik alapeleme, és nem csak a karakán hangja, és jó mozgása miatt. Az Exo tizenkét személyiség, és ő is egy közülünk, ráadásul nem is akármilyen. Hatalmas rajongótábora van, és szerintem még nagyobbat érdemelne! S csak azért, mert egyetlen egy fellépésen fáradtabb volt és rosszul énekelt valamit, maga már ki akarja rúgni! Hát menjen a picsába! – emelte fel a hangját, mire a megszeppen köpcös pasas hátrálni kezdett. – Vagy változtat a bunkó modorán, vagy menjen el! De mondok ennél egy jobb megoldást is; kombinálja a kettőt. Elhiszem, hogy maga egy remek menedzser, de nem a mi csapatunknál! Ha nem mond fel magától, esküszöm becsületsértés miatt a gatyáját is, leperelem magáról! És mindketten tudjuk, hogy ezek a perek kiknek szoktak kedvezni. Nem igaz? – mosolyodott el a végén gonoszul Chanyeol. A menedzser csak félve bólintott egyet, elnézést kért tőlünk, majd elviharzott. Persze Channie „kis” jelenetére mindenki ki dugta az orrát a szobájából, s úgy figyelték az eseményeket, a végére, pedig egy üdvrivalgást csaptak. Még Suho is gratulált a rapper mutatványához. A legeslegvégén én mentem oda a mindig vidám „happy virus” Chanyeolhoz.


- Nem is gondoltam, hogy ilyen is tudsz lenni!


- Csak nem hagyhatom, hogy egy idióta elvegye tőlem a legjobb barátomat! – nevetett, majd vidáman magához ölelt. Meglehetősen sokáig tartott a karjaiban. Hallottam egyenletes szívverését, beszívtam kellemes illatát, s élveztem a lelkembe ömlő melegséget. Mikor rólam kezdett el beszélni, hatalmasat dobbant a szívem. Akkorát, hogy képes lett volna kirepülni a mellkasomból. S ugyanezt éreztem, miközben öleltem őt. Ekkor eszembe jutott, azaz abszurd gondolat, hogy ha nő lennék, milyen kapcsolatom lenne a barátommal. Valószínűleg olyasmi, mint Chanyeollal! Biztos vagyok benne, ha lánynak születtem volna, tuti belé szeretek. És ha azaz érzés, kölcsönös lenne, olyan párkapcsolatban élnénk, mint amilyet elképzeltem. Barátok, haverok, testvérek és szerelmesek lennénk egyszerre. Hisz mindig is erre vágytam, csak úgy tűnik, erre a célra nincs megfelelő lány. És valóban nincs. Ha lánynak születtem volna, Chanyeollal megélhetném a tökéletes szerelmet.


De talán ehhez nem is kell lánynak lennem…