15. fejezet

15. fejezet






D.O. Pov






Arra ébredtem fel, hogy Suho nincs a lakásban. Igaz, meglepően későn keltem ki az ágyamból, de állítólag JoonMyun akkor már rég elhagyta a dormot. Mikor felhívtam, a szomszéd szobából hallatszott a csengőhangja; vagyis a telefonját nem vitte magával. Aggódtam; mi van, ha valami ostobaságot csinál? Jó, mégiscsak a leaderünkről volt szó, arról az emberről, aki mindig józanul gondolkodik, de… mikor az M elment, nagyon zaklatottnak tűnt. Olyan képet vágott, mint én, amikor Kai-t mással látom.


Teljesen felesleges gondolatok lepték el az agyam. JoonMyun nem magányos, ott van neki Amber, akire mindig is vágyott. Akkor mégis miért néz ki olyan elveszettnek? Mindent megkapott, amiről álmodott; remek állás, gyönyörű barátnő, tehetség, klassz barátok, megbízható munkatársak… mit akar még? Első ránézésre nagyon boldognak tűnhet, de látom rajta, hogy egy része nem ugyanolyan. Mintha elveszett volna… elment, akárcsak az Exo-M csapata és velük együtt Lay.


Ahogy fel s alá járkáltam a szobámba idegesen arra várva, hogy Suho hazaérjen, halk kopogás hangja ütötte meg a fülemet. Nyugodtan farkasszemet néztem az ajtóval, majd egy pillanattal később engedélyt adtam a belépésre. Amint megpillantottam a félénk bronzszínű orcáját, hatalmasat dobbant a szíve.


- Minden rendben van, Kyungsoo hyung?


- Jongin kérlek, hagyd el a hyungot! – válaszoltam gépiesen, mire neki automatikusan mosoly jelent meg arcán. Ahogy megláttam a felém sugárzó kedves pillantását az idegességem is elszállt. Hívnom sem kellett, magától csukta be az ajtót, majd ült törökülésben az ágyamra, s engem fixírozott.


- Ugye Suho hyung miatt aggódsz?


- Csak zavar, hogy nem vitte magával a telefonját…


- Meg, hogy nem szólt hova megy. – fejezte be a mondatomat.


- Egyáltalán nem erről van szó.


- Akkor miről? – kacagott fel hitetlenül, majd feltápászkodott, s a szemeimbe meredt. – D.O., JoonMyun felnőtt férfi, tud vigyázni magára, ráadásul nem kötelessége az orrunkra kötni, hol tartózkodik és kivel. Valószínűleg Ambernél lesz. – válaszolta sokat sejtető mosollyal az arcán, aztán visszaült az ágyamra.


- Kai, egy kicsit több tiszteletet a leadered felé!


- Én tisztelem, de tudom, hogy ő is férfiből van!


- Arra gondolsz…? – ráncoltam a homlokom félig felé fordulva.


- Hidd el hyung, ebben biztos vagyok.


- Miért?


- Miért?! – ismételte kérdésemet döbbentséggel az arcán. – Te még sosem néztél Amberre?


- Valahogy nem tudok rá nőként tekinteni. Ahhoz túlságosan is jó barátom.


- Barát vagy sem, mindenesetre első osztályú. Suho hyung kifogta a nagyhalat.


- Olyan jó nő lenne?


- Annál is jobb! Neked nem tetszik?


- Sosem volt az esetem.


- Ha ő nem az ember zsánere, akkor senki sem. Amber egy…


- Nocsak, Kai, csak nem irigy vagy JoonMyunra? – szakítottam félbe kíváncsi mosollyal. Meg nem akartam hallani a róla szóló ódát.


- Pusztán egészséges szinten!


- Úgy láttam a te barátnőd is csinos féle…


- Ő nem a barátnőm! – válaszolt enyhén hisztérikusan.


- Lehetne…


- De nem akarom, hogy az legyen.


- Miért? – csodálkoztam el a magabiztos hangnemén. Igaz, nem vonzódtam a nőkhöz, de az a lány tényleg gyönyörű volt.


- Egyszerűen nem akarok vele járni.


- Akkor minek mentél el vele randira?


- Ki mondta, hogy az volt?


- Bocs, de ha egy férfit meglátnak kettesben egy szép nővel, az emberek először erre gondolnak…


- Akkor, nagyon is félreértik. Ő nem a barátnőm, és soha nem is lesz az.


- Miért? – nyeltem egyet izgatottságomban. A szívem a torkomban dobogott, s egyre hevesebb lett, ahogy mondta ki a szavakat, melyek megcáfolták minden egyes rémesen fájdalmas képzelgésemet.


- Ő csak egy gyerekkori barátom, akit régen láttam, azért rohantam el hozzá; örültem, hogy végre megint beszélgethetek vele. A legjobb barátom volt, egészen, amíg el nem kerültem az SM-hez. Akkor megszakadt köztünk a kapcsolat. Tényleg meglepően közel állunk egymáshoz, de nőként sosem tudtam rá tekinteni.


- És kire tudnál?


- Na, ez egy jó kérdés hyung! – nevetett fel, majd újra komolyra váltott. – Jelenleg nem érdekelnek a nők. Van ennél fontosabb dolog is.


- Mint például?


- Lay…


- Yixing? – pislogtam nagyokat, mire Kai kedvesen elmosolyodva szólalt meg, maga elé meredve.


- Kíváncsi vagyok, hogy bírja? Vajon jobban van már…?







Lay Pov






Meg akarok halni! Úgy érzem minden erő, kiszáll belőlem, és valaki olyanba vándorol, aki élni szeretne. Elegem van mindenből; a fájdalomból a kezemben, a sok kedves, de sajnálkozó tekintetből és még sorolhatnám. Csak hagyjanak békén egy kis időre; amíg összeszedem magam.


De hülye reklámfilm forgatás van, amire törött kézfejjel is tudok menni, sajnos. Egyszerűen képtelen vagyok figyelni a rendező utasításaira, kizárólag Suho jár a fejemben és az álmom minden egyes momentuma. A teste, a vágyakkal teli tekintete, érzéki mozdulatai, kedves csókjai és mérhetetlenül nagy szexuális vonzereje. Az egyetlen szépséghiba ebben az, hogy nem valóság.


Ugyanis hetero. Mindig az volt, és mindig az is lesz. Ráadásul gyönyörű barátnője van, akit a kezdetektől fogva imád! Semmi jelét nem mutatta, hogy a férfiak is érdekelnék, vagy egyáltalán Én érdekelném. Ha talán közelebbi barátságban lennénk, talán, de így…


Fáj minden egyes boldog vagy boldogtalan pillanat, amire visszagondolok vele kapcsolatban! Erős szúrást szoktam érezni a mellkasomban, majd ez átterjed a gyomromra. Alig kapok levegőt, s semmi értelmét nem látom, hogy tovább Kínában legyek. Vagy bárhol máshol.


Hogyan tudnék túl lenni rajta?