17. fejezet

17. fejezet






Lay Pov






Mocsok részegre ittam magam azon az estén. Az elején még el sem akartam menni otthonról, aztán ahhoz képest elég jól szórakoztam. Talán túlságosan is jól...


Lehúztam az első sörömet, azzal indultam is táncolni. Még a törött kézfejem sem zavart, csak élveztem a zenét. Aztán egyre több alkohol folyt le a torkomon, így szépen fokozatosan vesztettem el az uralmat magam felett. Teljesen kifordultam a saját személyiségemből, de talán erre volt akkor szükségem. Flörtöltem pofátlanul csinos lányokkal s szemérmetlen táncba invitáltam őket. A kezem ide-oda járkált rajtuk, de cseppet sem zavartatták magukat. Élveztem a helyzetet, de nem akartam, hogy ez befolyásolja az életem. Azt hittem, csak egyszeri eset lesz, semmi több.


Mikor már rendesen kifáradtam, beültem egy boxba, s csak figyeltem a körülöttem bulizó embereket. Észre sem vettem, hogy egy gyönyörű nő iszogatott mellettem, engem figyelve hatalmas barna bambi szemeivel. Valamiért nagyon emlékeztetett Suhóra, pedig abszolút nem volt köztük semmi hasonlóság; talán csak az ártatlanság a tekintetükben. Pusztán csak az egyezett! Mivel nagyon részeg volt, egy időre meg is feledkeztem a nemi identitásomról, így automatikusan közeledtem felé.


- Meghívhatlak valamire? – kérdeztem a leglazább stílusban.


- Nem köszi, már van italom. De te nagyon ismerősnek tűnsz nekem, nem találkoztunk már?


- Nem hiszem. Még sosem jártam itt ezelőtt…


- Már megvan! – nevetett fel vidáman. – Te ugye Lay vagy az EXO-ból?


- Lebuktam! – kuncogtam. – De kit tisztelhetek csinos személyedben?


- Yoora vagyok!


- Az nem kínai név. Külföldi vagy?


- Igen. Koreában születtem, de már 4 éve itt élek.


- És azért költöztél ki, hogy féltékennyé tegyed az összes kínai nőt? Fogadok tucatjával, özönlenek rád a férfiak. Egy ilyen igéző tekintetű hölgynek senki nem tud ellenállni.


- Jaj, ne butáskodj!


- Én csak azt mondom, amit látok. – nevettem fel, majd még közelebb húzódtam hozzá. – Mivel foglalkozol? Fogadok modell vagy, vagy színésznő!


- Annyira nem jársz messze a valóságtól, de nem. Jelmeztervezőként dolgozom.


- Az de baró lehet! Világ életemben érdekelt a divat. És csak tervezel, vagy mást is csinálsz?


- Főleg idolok fellépő ruháit szoktam én készíteni. Fárasztó, de szeretem.


- Te aztán nem vagy semmi! Amit viselsz, azt is te varrtad?


- Nem. – rázta meg a fejét szerényen.


- Pedig nagyon jól áll. Az összes nőt lekörözöd, aki ebben a teremben van.


- Dehogyis!


- Komolyan mondom! Szerintem még egy egyszerű férfiingben is csodálatos lennél!


- Szeretnél úgy látni? – pislantott fel rám, hatalmas szemeivel, amelyekben pajkos tűz égett. Abban a pillanatban eldobtam minden értelmes és értelmetlen gondolatomat, csak magamhoz húztam, s kóstolgattam édes ajkait.


Igazából nem érdekelt Yoora - részeg voltam, és lelkiekben instabil. El akartam felejteni minden fájdalmamat, amit JoonMyun és Amber kapcsolata okozott. A távolság és az alkohol nem volt elegendő; kellett még egy egyéjszakás kaland is. Akár férfival, akár nővel, nem izgatott. Csak néhány órára hadd verjem ki Őt, a fejemből – ez lebegett a szemem előtt, mint cél. Persze, nem sikerült, akármennyire is próbálkoztam. Miközben vadul csókoltam a lány puha száját, csak Suho arca lebegett előttem. A kedves tekintete, őszinte mosolya, tökéletes vonásai, s minden tulajdonsága, amiért szerettem. S a tudat, hogy mással van, még a pokol legvadabb tüzeinél is jobban égette a mellkasomat. De közben Kris szavai is a fejemben motoszkáltak; tovább kell lépnem és úgy tenni, mintha nem lennék belé szerelmes. Mind az ő, mind az én érdekemben. Hogy sikerülhetne? Talán egy másik személy segíthetne ebben. Egy új szerelem…


Egy mély férfihangra lettem figyelmes, miközben Yoorát még mindig a karjaimban tartottam. Lassan eltoltam magamtól az izgatott lányt, s ugyanazzal a lendülettel a hang felé fordultam. Kris döbbent arckifejezésével találtam szembe magam. Azt hittem ki fogok józanodni tőle, de ugyanolyan ellazult állapotban voltam, mint a csók előtti pár percben. Kimásztam a boxból, megveregettem Yifan vállát, majd Yoora felé fordultam. Kivettem egy cetlit a zsebemből, majd egy alkoholos filccel ráírtam a számom.


- Majd hívj! – azzal átadtam neki a papírt, s búcsút intettem, miközben leaderem már vonszolt kifelé.


- Mégis mi volt ez? – kérdezte, már az épület előtt.


- Ismeretséget kötöttem egy hölggyel.


- De így?


- Mégis, hogy kellett volna?


- Kevésbé kanos módszerrel!


- Csak, hogy tudd; ő kezdeményezett!


- És te engedtél neki?


- Komolyan Kris, most mi a franc bajod van? – meredtem rá, majd éreztem, hogy az alkoholhatása kezd elmúlni. – Egyszer azt mondod, felejtsem el Suhót, most meg azt, hogy ne!


- Én nem mondtam ilyet! Csak azt, hogy tegyél le róla…


- És szerinted, hogy lennék erre képes? Szerelmes vagyok az Isten, áldjon már meg! Ez nem megy olyan könnyen! Segítség nélkül meg pláne nem.


- Hé haver! Én segítek neked.


- Megmondom én, mitől tudnám kiverni a fejemből Őt! Amíg másba nem leszek szerelmes, nem fog sikerülni!


- Ezért smároltad le a benti csajt?


- Most nem ez a lényeg Yifan! Szükségem van ilyen kalandokra, hogy legalább addig ne gondoljak JoonMyunra és kibaszott tökéletes kapcsolatára a tomboy csajjal! Ráadásul ez egy kedves lánynak tűnt!


- Akkor most találkozgatni fogsz vele?


- Nem tudom. Talán.


- Nem is igazán ez a bajom! – lépett hozzám közelebb. – Nem vagy velem őszinte, Yixing! Fogalmam sincs, hogy mit higgyek rólad! Muszáj megértenem a helyzeted, hogy később, ha baj lenne, én is meg tudjam értetni ezt a céggel! De ez így nem fog menni! Lay, akkor most meleg vagy?


- Őszintén mondom Kris, nem tudom! Régen azt hittem a nőkhöz vonzódom, aztán beszéltem Kyungsooval, rájöttem meleg, vagyok, most meg jött ez a lány és megint teljesen össze vagyok zavarodva. Az is lehet, hogy csak az alkohol miatt tartottam vonzónak, lehet legbelül mást képzeltem a helyébe, de az is lehet, hogy nem! Én tényleg nem tudom, mi vagyok! – gördült végig az első könnycsepp az arcomon. A leaderem közelebb lépett hozzám, s vigasztalóan megölelt.


- Akkor, mondd, hogy mit tudsz?


- Biztosan szerelmes vagyok. És érzem, ez csak egy új szerelemmel múlhatna el!


- Tehát valaki mással szeretnéd elfeledtetni Suhót?


- Rémesen hangzik, nem?


- Dehogy! – nevetett fel. – Olykor még működhet is.


- Honnan gondolod?


- Tapasztalat! – mondta mosolyogva, majd eltolt magáról, s egyik ujjával gyengéden letörölte a könnyeimet. Fogott nekünk egy taxit, s hazamentünk. Tudtam, teljesen ki kell józanodnom, hogy másnap tudja, mit kell tennem.






**


Néhány nappal később, egy nyugis szombat délután megcsörrent a telefonom. Mivel ismeretlen szám volt az, automatikusan koreaiul szóltam bele. Kedves női nevetés válaszolt a bemutatkozásomra.


- Édes az akcentusod!


- Öhm… Köszi!


- Mielőtt még megkérdeznéd, Yoora vagyok a klubból!


- Hogy is felejthetném el!


- Azért reménykedtem benne, hogy még emlékszel rám. Figyelj, nem lenne kedved meginni egy kávét, vagy sétálni egyet? Iszonyatosan jó idő van!


- De, miért is ne? Merre vagy?


- A főtéren! Mennyire vagy messze?


- 5 percre! Azonnal megyek! – mondtam, majd vidáman leraktam a mobilom. Magamra dobtam egy fekete inget, felhúztam a csőfarmeromat, belebújtam a dzsekimbe, majd felhúztam az edzőcipőm, és rohantam is a főtérre.


Nem volt nehéz kiszúrni a vékony termetét. Meg kell, mondjam; baromi jól nézett ki! Egyszerű szakadt farmersort volt rajta, amire rálógott hosszú bő pulcsija, ami alatt csak egy fehér felsőt viselt. Haja ismételten lazán hátrafogva, nyakában egy kis lánc díszelgett, a vállán pedig egy nagyobb fekete bőr táska pihent. Látszott azért rajta, hogy tervező.


Ahogy közeledtem felé, egyre jobban felerősödött bennem, azaz érzés, hogy talán Ő segíthet rajtam. Gyönyörűnek tartottam, s miközben egyre többet beszélgettünk, rájöttem, hogy nagyon hasonlítunk is. Remek humorérzékkel rendelkezett, vagány személyiségű volt, enyhe fiús beütéssel, de ugyanakkor megbízhatónak is titulálta magát. Emellett pedig nála szebb nővel még nem találkoztam. A vonzalom megvolt.


Talán belé is tudnék szeretni!