7. fejezet

7. fejezet






Lay Pov






Nagyon meglepett ez az egész. Mit akarhat tőlem Suho? Mi lehet olyan, amit csak kettesben beszélhetünk meg? Istenem ez a szó; kettesben. Annyira frusztrált az a helyzet, azt hittem ott helyben ájulok el. Ahogy ártatlan szemeivel felnézett rám, s nagyokat pislogva kereste a szavakat… alig bírtam ellenállni neki. A kezemet morzsolgattam, ezzel is meggátolva azt, hogy hozzáérjek. Arcát gyengéden a tenyerembe akartam tartani, s ujjaimmal cirógatni a selymes bőrét, miközben végig mélyen a szemébe pillantok. De ez… túl lehetetlennek tűnt. Akkor és ott biztosan.


- Mondd csak Lay – kezdte, majd határozottan felnézett rám. – haragszol rám valamiért?


- Tessék? – döbbentem le őszintén.


- Csak mert, mostanában nagyon távolságtartó vagy velem. Nem beszélünk egymással, elkerülsz, mintha menekülnél előlem. Sosem nézel a szemembe, mindig elkapod a tekinteted.


- Suho…


- Szóval, ha megbántottalak valamivel…


- Te nem tettél semmit! – szakítottam félbe, mire értetlen arccal meredt rám.


- De… akkor miért viselkedtél így?


- Öhm… - vakartam meg a tarkómat, majd kínosan elnevettem magam. Annyira értelmetlen volt az a szituáció. – Ne haragudj rám JoonMyun. Én csak… nem vagyok mostanában túl jól, épp emiatt nincs is jó kedvem, lehet ezért gondoltad azt, hogy megbántottál valamivel.


- Nem érzed jól magad? – lépett közelebb aggódó tekintettel, az arcomat fürkészve. Éreztem, hogy a szívem hevesebben vert, izzadni kezdtem, és levegőt is alig kaptam. Miért van rám ilyen hatással? Legszívesebben ott helyben letepertem volna.


- Nem fizikailag értettem…


- Akkor sem tűnsz egészségesnek. Nem vagy te lázas? – majd a homlokomra tette a kezét, ezzel ellenőrizve a testhőmérsékletemet.


- Suho, ez tényleg felesleges! Jól vagyok!


- Biztos?


- Ne aggódj annyit! – nevettem el magam. – Ha a sok idegeskedés miatt ráncolod a homlokod, öregebbnek fogsz kinézni. Ne rontsd el ezzel a rossz szokással a szép kis pofidat.


- Igazad lehet. – mosolyodott el ő is. De nem tűnt nyugodtabbnak; mintha még valami nyomta volna ott belül.


- JoonMyun…?


- Hm?


- Tudod, kicsit bűntudatom van e miatt, ezért szeretnélek kárpótolni… szóval, ha bármiben a segítségedre lehetek, kérlek, csak szólj!


- Azaz igazság, hogy egy másik dologról is akartam veled beszélni… - kezdte, miközben a kezét tanulmányozta, mintha az annyira érdekes lett volna. Abban a helyzetben úgy nézett ki, akár egy félénk kisfiú; hihetetlenül édes volt. – Nagyon hálás lennék, ha elvállalnád a tanításomat.


- A tanításodat? – kerekedett el a szemem. – És miben tudnék neked többet adni?


- Szeretném, ha te lennél a táncoktatóm! – mondta ki hirtelen. Azt hiszem, egyszerre lepődtem meg, és lelkesedtem fel, mikor azok a szavak elhagyták a száját. Valószínűleg valami megcsillanhatott akkor a szememben, miközben Suho dadogva folytatta. – Úgy érzem fejlődnöm kéne, de ez egyedül lehetetlen a számomra. Gondoltam, te talán majd egy kicsit gatyába rázol… - De nem fejezhette be a mondatot, ugyanis hirtelen magamhoz öleltem, s mindennél erősebben szorítottam, közben pedig halkan a fülébe suttogtam néhány egyszerű szót.


- Örömmel leszek a tanárod JoonMyun!






Suho Pov






Mikor Lay magához húzott a sötét szobában, nem igazán fogtam fel a helyzetet. Túl gyorsan és hirtelen történt, de fantasztikus érzés kerített akkor hatalmába. Melegség, törődés, szeretet… De ez mind normális, nem igaz? Hiszen, amikor megölelik az embert, az nagyon kellemes tud lenni. A fiúkkal koncertek után, vagy díjátadókon gyakran karoljuk át egymást, és az is mindig békességet szokott nekem adni. De ez valahogy más volt; megdobogtatta a szívem. Nem csak nyugalmat, de biztonságérzetet is sugárzott felém, ami hihetetlenül jól esett. Valószínűleg ez a mély barátság. Nem törődtem semmivel, csak én is visszaöleltem, s beszívtam a finom illatát, majd hallgattam az édes szavakat, amiket a fülembe suttogott!


- Örömmel leszek a tanárod JoonMyun! – abban a pillanatban, mikor kimondta ezeket, a szavat, a mennybe tudtam volna kerülni. Olyan felemelő érzés fonta körül a szívemet, hogy azt szavakba önteni nem tudom.


- Köszönöm! – csak ennyit tudtam kinyögni. Szerettem volna még részletesebben megköszönni, ahogy szokásom. De vagy túl fáradt voltam, vagy pedig feleslegesnek tartottam az ő esetében. Úgy éreztem, neki nem kell a formalitás. Ez a barátság… ugye?


Mikor kiértem a nappaliba, annyit láttam, hogy D.O. gyilkos tekintettel az arcán viharzik be a szobájába. Chanyeol elismerősen pillantott a mellette döbbente álló Kai-ra. A rapper szemeiből csak úgy áradt a gúny.


- Szép volt, cicafiú! Ezt jól megcsináltad! – vágta a képébe, majd Kyungsoo után ment.


- Tehetek róla, hogy ennyire a szívére vette?


- Igen tehetsz! – válaszolt Kai kérdésére a mögötte ülő Kris. Látszott, hogy Jongin értetlen egyben enyhén ideges énje, nem vevő Yifan cinikus humorára. Csak legyintett a leaderre, majd ő is elviharzott mellettem, egyenesen be a szobájába. A kisebb dorama után, én már csak csendesen bementem a nappaliba, ahol az egész Exo-M (Lay kivételével ugye) pluszban még Sehun ücsörgött. Eléggé feszültnek tűntek, és féltem attól, ha megtudom mi történt, idegesebb leszek, mint amilyennek D.O. tűnt. Viszont gyermeki kíváncsiságom felülkerekedte az érett gondolkodású felnőtt énemet. Így homlokomat ráncolva fordultam Kris felé.


- Ha megtudom mi történt ingerült, állapotba kerülök?


- Valószínűleg.


- Akkor kérek még egy nyugodt percet. – ültem le mellé, majd egy kisebb csend után, leader társam felé fordultam. Nem bírtam ki azt a hatvan másodpercet.


- Biztosan tudni akarod?


- Egy idő után muszáj lesz.


- Akkor hadd ne nekem kelljen felvilágosítanom téged, különben itt helyben lövöm főbe magam! – közölte Kris higgadt hangon, majd Luhan felé biccentett. Babaarcú társamra néztem, aki szemét dörzsölgetve kezdett bele a mesébe.


- Mi, az Exo-M, jóval hamarabb fejeztük be a gyakorlást, mint ti. Így egyből hazajöttünk pihenni, a holnapi fellépés miatt. Ha jól informálódtam, Chanyeol, Baekhyun, Sehun és te elmenetetek valahova enni. Kyungsoo meg Kai pedig bent maradtak gyakorolni, vagy tudja a halál mit csináltak, aztán persze ők is hazaestek. Már csak ti négyen hiányoztatok. Aztán… - kezdte el, majd Sehunra pillantott, mire a pösze folytatta.


- Jongin kapott egy hívást, mire mindent félredobva rohant el itthonról. Senki nem tudta hová ment, vagy mi történt, amiért ilyen hirtelen el kellett mennie. Aggódtunk miatta, mint minden rendes családban. Majd néhány óra után visszajött, mintha mi sem történt volna. Nem volt hajlandó elmondani, hol volt, még nekem sem. Majd ti is megérkeztetek, így egy pillanatra ez a dolog háttérbe szorult.


- De miért volt D.O. ennyire dühös? – kérdeztem bele, majd Chen vette át a szót a maknaeától.


- Nem sokkal a nyugis percek után Kyungsoo ingerült arccal, pár kinyomtatott fotóval a kezében lépett Kai elé és kezdett ordibálni vele. De a kis táncosunkat sem kell félteni; itt veszekedtek akár egy házaspár. Azzal a különbséggel, hogy képesek lettek volna megölni egymást pusztán a tekintetükkel. Kiderült, hogy Jongin egy lány miatt rohant el. Vele találkozott egy teaházban. De most kapaszkodj meg; a paparazzik lencsevégre kapták őket, és néhány olyan kép is készült róluk, amin nagyon úgy tűnik, hogy egymás szájával vannak elfoglalva.


- Tessék?! – kerekedett ki a szemem, s éreztem, nem sok kell ahhoz, hogy olyan állapotba kerüljek, mint D.O.


- Ja. – szólalt meg Tao is. – A képek rögtön felkerültek a legolvasottabb internetes újságokra és blogokra, s nagy valószínűséggel holnap az összes neves magazin ezzel lesz tele. Plusz a facebook, twitter és a többi közösségi oldal. Most Kai bezárkózott a szobájába, Chanyeol Kyungsoot próbálja lenyugtatni, Baekhyun pedig a menedzsert tartja távol Jongintől. Nincs annak a gyereknek szüksége, még egy komolyabb ember lebaszására is, hisz már megkapta a számára legfájdalmasabbat.


- Kiét? – kérdeztem egyre idegesebben.


- D.O.-ét. – válaszolt Sehun. – Ez jobban padlóra küldte, mintha a menedzserünk szidta volna meg.


- És akkor most, hogy lesz a holnapi fellépés? – szólalt meg egy kisebb csend után Xiumin.


- Lemondtuk! – lépett be a bejárati ajtón Baekhyun. – Az előbb beszéltem az ügynökséggel; elmondhatatlanul dühösek Kai-ra. Hogy elrendezzék az ügyet, egy időre lemondták az összes koncertünket, illetve műsorokban való szereplésünket. Üzenik, egy darabig kerüljük a feltűnést.


- Azért elég furcsa, hogy nem hallottál semmit a veszekedésből! – pillantott rám Kris, témától szinte teljesen független kijelentéssel. De valóban az volt; én Yixinggel voltam a szobában. Ennyire elment volna az idő? Néhány percnek tűnt; s a végén kiderült, hogy szinte egy órát voltam bent nála. Megszűnt a világ körülöttem; ez normális ugye?


- Én azt tartom különösnek, hogy egy lány miatt ekkora hűhót csaptak. Más idolok is ápolnak párkapcsolatot külsős személyekkel, mégsem lesz ebből ekkora botrány.


- Valószínűleg azért kapta fel a vizet mindenki, mert a csaj, akivel Jongin „enyelgett” a YG Entertainment vezérigazgatójának a lánya! – mondta a szemembe Kris, majd egy pillanatra, annyira ideges lettem, hogy majdnem eltörtem a kezembe vett poharat. Édes Istenem;





Hol van ilyenkor az a bizonyos megmentő fénysugár?