8. fejezet

8. fejezet






D.O. Pov






Elegem van Jonginből! Nem elég, hogy a fellépéseinket is le kell mondanunk a kis mutatványa miatt, de biztos vagyok benne; kisebb karanténba leszünk zárva ezek után. Műsorok, koncertek dettó, de valószínűleg még a boltba se mehetünk át anélkül, hogy valaki le ne támadna minket. Persze ez már egy ideje így van, de most százszor rosszabb lesz. A sajtó, a rajongók, a család és barátok, plusz még a csapat; mindenki azt hiszi, hogy a YG Ent. fejének a lánya Kai barátnője. Ha ez igaz is, miért nem tud gondolkozni? Jobban is figyelhetett volna a lesifotósokra, meg úgy általában a feltűnésre. Mégiscsak egy idol! De felesleges meglepődnöm ezen; Jongin mindig is egy felelőtlen gyerek volt; szétszórt s gondatlan. No meg bizonyos helyzetekben egy kicsit öntelt is, amiért nagyon sokaknak unszimpatikus. Igazából sokszor minket is kiakaszt, de elviseljük, mert szeretjük…


De miért foglalkozom én ennyire ezzel? Nem vagyok az anyja, nem kötelességem leszidni, akárhányszor marhaságot csinál. Mégis azt érzem ez a feladatom… Pátyolgatnom kell egy nagy gyereket. Klassz.






…






Ahogy a kinyomtatott fotókkal haladtam a nappali felé, ahol Kai nyugodtan ücsörgött a kanapén, éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben kezd verni! Megálltam előtte, arra várva, hogy felnézzen rám, de nem akarta kidugni az orrát a magazinja mögül. Ekkor elvettem azt tőle, mire végre a hitetlenkedő tekintete, csak engem fürkészett.


- Mi bajod van? – kérdezte „barátságosan”, mire én az előtte lévő kis dohányzó asztalra dobtam a képeket! Rögvest lefagyott minden érzelem az arcáról. – Honnan szerezted ezeket?


- Tele van velük az internet! Szóval nem csak én láttam ezeket, hanem az összes rajongónk, a menedzser, a sajtó, a családunk és minden istenverte ember, aki egy kicsit is érdeklődik irántunk.


- Egyáltalán nem tartozik rád, hogy kivel mit csinálok!


- Kurvára az én dolgom is, ha ezzel veszélyezteted a csapatunk hírnevét!


- Baromság, ha azt gondolod, ez bármit is veszélyeztet


- Van fogalmad róla, kinek a lánya az a csaj?


- Most mit vagy úgy oda? Eddig is voltak ügyeim lányokkal, és még élek; nem ölt meg a sajtó.


- Azért, mert eddig voltál annyira figyelmes, hogy nem a nyílt utcán enyelegsz a nőddel. Meg addig fedeztük a seggedet! De összejönni a YG Entertainment főnökének a lányával, az persze csak neked sikerül!


- Az égvilágon senkire nem tartozik, hogy kivel járok együtt! – ordított már ő is. A többiek csak árgus szemekkel figyeltek minket.


- Hogy lehetsz ennyire önző? – kiabáltam túl, mire megszeppent egyben megrémült tekintettel pislogott rám. – Amióta beléptél az idolok világában minden, tetteted nyomon követi a média. Felelősséggel tartozol azokért az emberekért, akik csak miattad dolgoznak; a sminkesek, a stylisztok, a tánctanárunk, és a menedzserünk. Van fogalmad róla, mennyit fognak dolgozni, hogy ezt a kis „találkádat” elsimítsák? Ráadásul ez nem csak a te önimádó énedet érinti, hanem minket is! De persze teljesen felesleges magyarázok neked bármit is, te mész csak a fejed után, minden következményre való tekintet nélkül. Elegem van abból, hogy állandóan az anyádat játszom, s el kell viselnem a felelőtlen, egyben önző cselekedeteidet, s mindig minden baromságod miatt én magyarázkodom a menedzsernek. Tudod mit? Oldd meg magad, Kai! Mert, amíg nem nősz fel, ugyanaz a beképzelt, önző kis semmirekellő kölyök maradsz, aki mindig is voltál! – ezzel a végszóval indultam el a szobámba, s löktem fel majdnem Suhót.






…






Nagyon dühös voltam! Rettentően mérges Kai-ra. A felelőtlensége idegesített a legjobban! Hogy nem volt képes egy ilyen apró dologra figyelni? Ahogy sétálgattam a szobámban, majd’ szétrobbanó fejjel, Chanyeol kopogott be az ajtómon, majd résnyire kis is nyitotta azt. Hagytam, hadd lépjen be a helyiségbe, s figyelje, hogyan kapok idegrohamot az orra előtt.


- Önző, hasznavehetetlen, semmirekellő, felelőtlen kölyök! Nem több! Őszintén elegem van belőle és az összes baromságából! – kezdtem bele. – Nem elég, hogy minden reggel el kell játszani a kis királylányt; „Jaj, mit vegyek fel? Kyungsoo hyung, szerinted a fehér vagy a kék ing megy jobban a szememhez?”. De még azt is elvárja tőlem, hogy az anyukája legyek! Velem csináltatja a reggelijét, az ebédjét meg a vacsoráját is; én megyek el vele vásárolni, ha szüksége van valamire; nekem kell segítenem neki, kiválasztani mit vegyen fel; az én véleményemet kéri ki először az aznapi teljesítményéről; komolyan, szerintem, azt hiszi a pótmamája, vagyok! Én meg persze, naiv, kis Kyungsoo, mindent megteszek csak azért, hogy Jongin herceg boldog legyen. Sehun a maknae de sokkal önellátóbb, mint Kai valaha is lesz. De mondd meg nekem Channie; miért ugrálok neki? – fordultam a rapperhez, aki szendén mosolygott.


- Mert te ilyen vagy, D.O. Segítesz mindenkin, de Kai; őt valahogy sokkal jobban favorizálod.


- Na ezek után már biztosan nem fogom! Eddig is voltak hülyeségei, meg kisebb-nagyobb nőügyei, de ezzel most végleg kihúzta a gyufát.


- Ha voltak neki, akkor azokon miért nem akadtál ki?


- Az összesről tudtam, de mivel mindig én szerveztem meg neki ezeket a randikat, sosem bukott le.


- Szóval erről nem informált téged?


- Nem! Ha tudom ki ez a lány, biztos nem engedem ki innen!


- Nem lehet, hogy igazából azért vagy mérges Jonginra, mert nem avatott be egy titkába? – mosolyodott el halványan.


- Azt akarod mondani, hogy pusztán sértődésből hordtam el mindennek?


- Dehogy, de azért némileg ez is közre játszhat!


- Pontosan tudom, miért haragszom rá! Felelőtlen volt, ezzel pedig problémát hozott a fejünkre. Ezért vagyok ideges!


- Bármi legyen is az oka, rendesen leüvöltötted.


- Megérdemelte! – válaszoltam kapásból, de nem gondoltam komolyan. Azonnal megbántam, hogy üvöltöztem vele, és olyan dolgokat vágtam a fejéhez, aminek a nagy része nem volt igaz. Pusztán az indulat beszélt belőlem, semmi más. De azon is el kellett töprengenem, amit Chanyeol mondott. Lehet, megsértődtem volna? Eddig mindig tudtam Jongin ügyeiről, mindent elmondott nekem. Tudtam, mi a kedvenc fagyija, milyen típusú lányok tetszenek neki, ki a kedvenc énekese stb. Jobban ismertem őt, mint saját magamat. Tényleg olyan érzésem támadt, száz százalékban megbízik benne. De erről nem szólt. Talán tényleg elárulva éreztem magam…


Néhány órával, később sokkal nyugodtabban feküdtem az ágyamon. Csend volt az egész lakásban, csak a légy zümmögő hangja hallatszott. Az összes fellépésünk le lett mondva, így egy darabig itthon fogunk csoportosulni. Bevallom, még mindig haragudtam Kai-ra, de már képtelen lettem volna megismételni a nappalis jelenetet. Nem akartam többé azt látni rajta, mindjárt sír. Pontosan tudtam, milyen hatással vannak rá a szavaim; mégis a fejéhez vágtam őket, nem gondolva arra, mekkora sebet ejthetek ez által rajta. Én is önző vagyok.


Meg akartam vigasztalni. Átölelni, tudtára adni, hogy már nem haragszom, elmondani neki, nem gondoltam komolyan azokat, amiket mondtam. Érezni az illatát, belenézni a barna szemeibe, megérinteni a bronz bőrét. Mindig tudtam, hogy szeretem Kai-t. De sosem hittem volna, hogy így…