4. fejezet

4. fejezet






Lay Pov






Már megint belekerültem ebbe a hülye helyzetbe. Mikor beértem a dormba a többiek már nagyban vedelték a dugi piát, és engem is kínáltak, de elég ramaty kedvem volt szóval inkább kihagytam. Illetve ez volt az eredeti tervem. Ehelyett kedvtelenül beültem Kyungsoo és Luhan közé, s figyeltem az eseményeket. A nappaliban Sehunnie Kai-t rángatta le az asztalról, akin már nem volt ing. Nagy esélyt láttam arra, hogy megint vetkőzni kezdett. Viszont akkor annyira nem tudott érdekelni. Sokkal jobban zavart az álmom. Hogy a francba fogok így Suho szemébe nézni? Képtelen vagyok elé kerülni. De muszáj lesz, mivel ha nem teszem, azt fogja hinni, haragszom rá. És én nem szeretném, hogy rosszul érezze magát. Nem akarom, hogy miattam, legyen szomorú. De mégis mit aggódom ezen? JoonMyun már felnőtt férfi, nem fog ilyeneket rágódni; ahogy nekem sem kellene.


Ezek után mindenképpen jobb kedvre akartam magam deríteni, így kivettem Luhan kezéből a vodkát és megittam a felét. Őszintén; rohadt szar ötlet volt. Nem csak elkezdett iszonyatosan fájni a fejem, mellé még szédültem, és hányingerem is lett. No, meg a nyelvem is megeredt egy kicsit. Általában mikor iszom, meglepően sokat kezdek el beszélni a magánéleti problémáimról. Ekkor sem volt másképp. Nagy nehezen, felálltam a kanapéról, kézen fogtam Kyungsoo-t majd az egyik sarokba dülöngéltem vele, ahol leültünk egymással szembe.


- Minden oké? – nézett rám a nagy barna szemeivel, mire csak elkeseredetten megráztam a fejem.


- Most mondd meg, miért nem tudok a szeme elé kerülni? Felnőtt férfi vagyok, mégis úgy viselkedek, mint egy taknyos. Persze valószínűleg mindenki ilyen lenne egy efféle álom után.


- Mit álmodtál?


- Hogy szenvedélyesen csókolózunk a kocsiban. – meredtem egy pillanatra magam elé s gondoltam vissza, mire D.O.-nak hatalmasra kerekedtek a szemei – És annyira élveztem! Nem hittem el, hogy nem álmodok, és ne tudd meg mennyire csalódott voltam, mikor felébredtem!


- És ki volt az? Csak nem Amber? Tudom, hogy jó a kapcsolatotok plusz még nagy rajongója is vagy az f(x)-nek... – kezdett bele Kyungsoo, de nem figyeltem, csak álmodoztam tovább, s mikor már elég régóta kérdő pillantásokat vetett rám, újra kinyitottam azt a hülye pofám.


- Ó ha sejtenéd az álmomban milyen puha ajkai voltak. És ahogy letepert…


- Letepert? A lányok nem szoktak kezdeményezni…


- …nem gondoltam volna ilyet Suhóról! – ittam bele megint egy üvegbe, majd azonnal észbe kaptam, mikor csapattársam döbbent arcára néztem. Abban a percben kijózanodtam, s megbántam mindazt, amit kikotyogtam neki. Én idióta barom!


- Te az előbb tényleg JoonMyunról áradoztál nekem?


- Nem.


- Na ne nézzél madárnak!


- Én csak…


- Csak mi? Yixing… te komolyan meleg vagy?


- Dehogyis! – pattantam fel idegesen. – Hova gondolsz? Pusztán, mert részegen itt áradoztam neked a beteg álmomról? Ugyan kérlek!


- Akkor? – nézett rám a nagy nyugodt barna szemeivel, amik azt sugározták, elmondhatom bármi bajom is, van. Lassan visszaültem, majd a földet fixírozva halkan megszólaltam.


- Szégyellem magam.


- Miért?


- Mert ilyet mertem engedni! Az hogy tudat alatt ilyenek vannak a fejemben… Hogy tudnék ezek után Suho szemébe nézni? Képtelen vagyok ugyannak a személynek látni, aki eddig volt. Emiatt megváltozott a számomra és ez… idegesít. Nem akarom, hogy más legyen a kapcsolatunk. Eleve nem ápolunk annyira szoros barátságot, nem szeretném, ha jobban eltávolodna tőlem.


- Nem értem miért félsz. Nem tudja a titkodat. És ahogy sejtem, nem fogod elmondani senkinek sem. Amiről meg nem tud, az nem fáj neki.


- Ez igaz, de Én nem tudok majd rá máshogy tekinteni. – emeltem fel a pillantásom, ami egyenesen az övével találkozott. Láthatta rajtam, hogy meg voltam ijedve az érzéseimtől. Válaszra nyitotta volna a száját, helyette viszont a bejárati ajtó nyílt ki, amin a dühös leaderünk lépett be.


D.O. mellett pakoltam össze a szemetet, mire megböködtem a vállát. A főénekes kérdőn pillantott rám.


- Menj utána.


- Miért?


- Bűntudata van.


- Tessék? – ráncolta a homlokát.


- Sosem kiabált még velünk így. Biztos azt hiszi megbántott minket, s hogy túl szigorú. Egyszóval pocsékul érzi magát emiatt. Szerintem menj be hozzá, s burkoltan mondd neki, hogy nem hibázott. – végig a barna szemeibe meredtem, amik egyszer csak csillogni kezdtek. Mosolyogva indult el, de még hallottam, hogy valamit motyog.


- És még te nem vagy vele szoros viszonyban? Jobban ismered, mint az anyja. – azzal befordult majd eltűnt.


Miután rendet raktunk a káoszból, amit sikeresen kialakítottunk, mindenki bűnbánó arccal vonult a szobájába. Ahogy végignyúltam az ágyamon éreztem, mindjárt elnyom az álom. De nem akartam aludni. Féltem, hogy talán megint olyasmi jelenet fog lejátszódni a fejemben. Így sem lettem volna képes JoonMyun szemébe nézni, nemhogy még egy hasonló álomjelenet után. De egyáltalán miért nem tudok továbblépni ezen? Félek, ha megtudja undorítónak fog találni. Nem akarom eltolni a barátságunkat. Bár egy ilyen után nem igazán tudnék rá barátként tekinteni. Lehet Kyungsoonak igaza, van? Meleg lennék? Ebben a pillanatban nyílt a szobám ajtaja, és az emlegetett szamár lépett be rajta. Leült mellém az ágyra, majd törökülésbe helyezkedett, s úgy várt rám.


- Mi az?


- Nem akarsz beszélni róla?


- D.O., nem egy 15 kislány vagyok, akivel most szakítottak. Nem kell pátyolgatni.


- Azt hittem ki akarod önteni a lelked.


- Miről?


- Az álmodról, az érzéseidről, arról, hogy meleg vagy…


- Én nem vagyok az! – tiltakoztam rögtön, mire halkan felnevetett.


- Nincs mit ezen szégyellni Yixing. Manapság ezt nem úgy kezelik, mint régen. Sokkal toleránsabbak lettek az emberek.


- De én akkor sem…


- Most komolyan; miért félsz beismerni? Tudom, hogy kedveled Suhót. Felkavarodik a gyomrod, ha meglátod, igaz? Csodálod minden egyes mozdulatát? Vágyakozol a tárasága után? Mindenkinél jobban akarod ismerni, ugye? Azt szeretnéd, ha sose érné fájdalom? Ha nevet a mennyekbe tudnál kerülni, nem igaz?


- Te… - kezdtem, de elakadt a szavam. Miért tudta ezeket? Ennyire jó megfigyelő lenne?


- Csak válaszolj Lay. Ezeket érzed, mikor Suho közelében vagy?


- Azt hiszem. – feleltem bizonytalanul, majd lesütöttem a szemem. Csak annyit éreztem, hogy magához húz és megölel. Jól esett a kedvessége; de ez még nekem is sok volt. Valóban meleg lennék? Az tény, hogy mindig is csodáltam a jóképű, elegáns megjelenésű, jó vágású férfiakat, hisz olyan gyönyörűek voltak. De ez vonzódás lett volna? Azt hiszem, csak a jövőben fogom biztosan megtudni.


Kyungsoo sokáig karjai között tartott, majd hirtelen engedett el. Ahogy a szemeibe néztem, mintha az anyai örömöt és büszkeséget láttam volna benne, amit anno még a debütáláskor tapasztaltam saját édesanyám tekintetében. Valóban, ő volt a csapatunk gondoskodó mamája, akire mindig lehetett számítani. Bármilyen problémád volt, meghallgatott, s próbált segíteni. Nem tudta, de akkor és ott, hálás voltam neki, hogy rádöbbentett erre. Valószínűleg, ha nem erőltetni, sokkal később jövök rá, hogy valóban a férfiakhoz vonzódom. Az is lehet, hogy sosem tudom meg. Így számomra érthetetlen és felfoghatatlan lett volna az álmom Suhóval. De így már világos. Vonzódom hozzá. De nem csak testileg.


- Jól vagy, Lay? – zökkentett ki a gondolataimból.


- Persze, csak… még egy kicsit furcsa nekem ez a fiú-fiú dolog.


- Ez teljesen érhető. Viszont nem úgy nézel ki, mint aki nagyon meglepődött.


- Talán legbelül mindig is tudtam. – mosolyodtam el. – Így visszagondolva, sosem tartottam vonzónak a nőket, s állandóan csak férfiakat csodáltam. Akkoriban féltem ezektől, az érzésektől, de ez a szó, mindent megmagyaráz. A régi szorongásaimat, hogy rettegtem önmagamtól s undorítónak gondoltam a fantáziám; mindez normális, ha úgy nézek magamra, mint meleg férfira.


- Ezen mind keresztülmentél? Sosem látszott rajtad, hogy bármi bajod is lenne.


- Világ életemben jól lepleztem az érzéseimet. Meg amikor itt voltatok nekem, nem foglalkoztam ezzel. Ha a színpadon álltam veletek, és táncolhattam, teljes ember voltam. Valószínűleg ezért, csak most jöttem rá.


- Vagy, mert most lettél szerelmes!


- Én nem vagyok szerelmes JoonMyunba! – tiltakoztam megint. – Csak, azért mert vonzónak találom, még nem szeretem.


- Jól van; tagadd csak! – nevetett fel, majd elindult az ajtó felé, de mielőtt kiléphetett volna, még megszólítottam.


- Hé, Kyungsoo!


- Hm?


- Honnan ismerted azokat a dolgokat? Itt arra gondolok, amikor kérdezted, mit érzek, ha Suhóval vagyok. Honnan tudtad?


- Onnan, hogy én is az vagyok! – felelte, majd mosolyogva elment. Ott helyben megdermedtem.


Én ezt nem értem. D.O. tényleg meleg lenne?