3. fejezet

3. fejezet










Suho Pov






Yixing nagyon mélyen aludt az autóban. Már egy ideje rázogattam a vállát, hogy keljen fel, de nem sikerült. Élvezetes álma lehetett, ugyanis végig mosoly húzódott az arcán, miközben én a felébredésén fáradoztam. De ha őszinte akarok lenni, nem igazán erőltettem meg magam; valahogy nem volt szívem kizökkenteni az alvásból. Az édes szuszogása, a halvány vigyora. Vidámnak tűnt, pedig csak elszunyókált. Olyan ártatlan látványt nyújtott, hogy azt hittem anyai ösztöneim felém kerekednek és ott helyben agyon nyomorgatom. De aztán észbe kaptam; én férfi vagyok, nem teszek ilyeneket. Még akkor sem, ha ilyen vagyok. Ráadásul Lay nem a gyerekem vagy az öcsém, hanem a csapattársam. Igaz, mindenkit testvéremként szeretek, ahogy őt is, de akkor sem fogom álmában ölelgetni. Az azért még az én esetemben is furcsa lenne, akármennyire is anyás vagyok.


Mikor végre kinyitotta a szemét és egyenesen az enyémbe nézett, mintha zavarban lett volna. Azonnal elpirulva hajtotta le a fejét, mintha szégyellné magát. Nem szólt hozzám, csak a földet fürkészve pattant ki az autóból, és indult a dorm felé. Meg sem várt, egyszerűen rendíthetetlen lépésekkel haladt előre. Lehet direkt akart lerázni? Talán megharagudott rám? Csináltam volna valamit ellene? Megbántottam? De mivel? Ahogy ezen gondolkoztam, egyre gyorsabban kezdtem venni a levegőt. A szívem hevesebben vert, majd ugyan ebben a pillanatban a vérnyomásom is az egekbe szökött. Fájt. Mintha megbántottak volna. Miért érzem ezt? Ez a keserű íz a számban, a hirtelen lehangoltságom; mind a miatt lenne, mert Lay bevágta rám a hisztit? Ha még ez is az ok, akkor miért ennyire gyorsan történik ez? Mármint, hogyhogy 2 perccel később már rémesen érzem magam? Ennyire érzékeny lennék? Csak erre tudtam gondolni. Ezen pörgött az agyam, miközben belül mindenem fájt. Biztos megbántottam valamivel. De mit tettem?


Jóval később értem haza, ahol a srácok megtalálták a rég eldugott piát, amit még szilveszterkor koboztam el tőlük. Elég csak egyszer látnom őket részegen, már elmegy a kedvem a leaderkedéstől. Chanyeol össze-vissza röhög, miközben idióta vicceket mesél; Baekhyun hisztis depresszióba zuhan, akárcsak egy kamaszlány. Chen a csendes stílusát eldobja és előjön a „Be nem áll a szám és mindent elmondok mindenről” arca, ami sok esetben nagyon kínos, de nem csak neki. Ilyenkor mindig Luhannak beszél, aki mintha füvet szívott volna, úgy bambul a világra, akár egy csecsemő. És persze ott van Sehun, aki ha iszik, mindig előjön a nagy filozófiáival, és a megdöbbentően intelligens gondolataival, amit józanon sosem mutat nekünk. Miért mutatná meg, ő a kis cuki maknae. Aki még érdekes szokott lenni elázott állapotban az Kris: az összes ember azt gondolja, jól bírja az alkoholt. Pedig nem; ha részeg, mindent produkál: nevet, sír, hány, alszik… az átlagos tünetek között az összes mutatkozik rajta. Ellentétben Taóval, akinek mintha a vére is vodkából lenne; bármennyit iszik, mindig józan marad. Igaz, néha csuklik, de ugyanaz, mint pia nélkül. Xiumin sem nagyon változik meg, csak ha ő ittas, azonnal bealszik így sok vizet nem zavar. Kai-jal ellenben: tőle kell a leginkább megvonni a szeszt. Ha egy kicsivel nagyobb mennyiség kerül a szervezetébe, rögtön elbúcsúzhatunk a jó öreg Jongintól. Képzelődik, és állandóan vetkőzni kezd, de szerencsére eddig még a nudizást el tudtuk kerülni, ugyanis Sehun résen volt. De sajnos Lay-t sosem tudta megfékezni. Ugyan ő nem mutatkozott előttünk pucéran, legfeljebb csak az ingét gombolja ki egy kicsit az ilyen helyzetekben. Viszont ekkor mindig őszintén beszél az érzéseiről, elárulja a titkait, és még néhány zavarba ejtő dolgot. Az esetek nagy százalékában D.O. hallgatja meg, aki soha nem iszik alkoholt ezért megígérte nekem, hogy ilyenkor mindig figyelni fog Yixingre. Persze miután a kínai táncosunk kijózanodik, Kyungsoo elmesélni neki, mit tudott meg róla, s ekkor azt is elmondja neki, hogy a titkai nála, biztonságban vannak. Valószínűleg ezért is vannak ennyire jóban. Ami engem illet, én nem engedem meg magamnak, hogy igyak, mert hajlamos vagyok összekeverni az embereket. A legutóbbi alkalommal, végig Taót ölelgettem és kérdezgettem Sehunt, akit akkor Luhannak hittem, hogyan kerül ide egy ilyen cuki panda. Ezt az óta is felemlegetik, épp ezért igyekszem józan maradni. Ahogy ebben a helyzetben is az voltam. De mire hazaértem, már állt a szokásos bál.


Sehun Kai-t figyelte, nehogy valami baromságot tegyen, közben pedig a ködös tekintetű Lulunak magyarázott. Nem messze tőlük Chen, Chenyeollal és Krissel játszott valami kártyajátékot. Mögöttük Baekhyun durcázott egy üveg whisky-vel a kezében, tőle meg Tao próbálta elvenni azt. Xiumin a kanapén sziesztázott, az egyik sarokban pedig Lay húzott meg egy szakét, (amit fogalmam sincs, hogy honnan szereztek) közben pedig erősen gesztikulálva mesélt Kyungsoonak. Mindezek mellett hangosan üvöltött a zene, minden szanaszét volt hordva, a srácok meg ívben szartak mindenre. Sajnos akkor nem voltam a kedves állapotomban, no meg a fáradtság is uralkodott rajtam, épp emiatt, nem viselkedtem akkor olyan nyugodtan, mint szoktam.


- Mégis mi a fene folyik itt? – kiáltottam el magam, mire Tao és D.O. rögtön elém pattant, hogy elmeséljék a helyzetet.


- Mikor visszamentél Layért a kocsihoz, Kai megtalálta a rég eldugott üvegeket, amiket rögtön ki is osztott…


- Aztán a fele el is fogyott – vette át a szót Kyungsootól Tao – majd Chanyeol berakott valami cd-t, amire Jonginnal kezdtek táncolni. Persze az utóbbi rögtön nekiállt a sztriptíznek.


- Aztán, mint valami klubban, mindenki ujjongva füttyögni kezdett a show láttán és kitágult csipával bámultak a már vetkőző Kai-ra.


- És hogy lett ekkora kupi? – kérdeztem a magam köré szórt holmikra mutatva.


- Sehun és D.O. leállították Jongint, aki megsértődve ment el, majd a maknae utána. Időközben a többiek elfoglalták magukat valami mással, aztán Yixing is megérkezett…


- És ez a végeredmény – fejezte be a története Kyungsoo. Idegességemben csak a fejemet vakartam, de nem tudtam koncentrálni a hangos zene miatt. Mégis meddig voltam lent, amíg ezek történtek? Olyan sokáig magamban bambultam volna? Ennyire el lettem volna foglalva azzal, hogy Lay-nek valami baja van? De ez már mindegy volt. Legfontosabb dolgom jelenleg az volt, hogy rendet tegyek. Azt hiszem ideje elővennem a kemény apaszerű leadert. Valahogy meg kellene…


- Aish, ebben a rohadt hangzavarban még a saját gondolataimat sem hallom! - A hifihez mentem, majd leállítottam a zenét, mire minden szempár rám szegeződött. Dühös voltam; de nagyon.


- Mi a probléma? – kérdezte a dülöngélő Kai.


- Hogy micsoda? Ti! Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? Pontosan tudjátok, hogy két nap múlva fellépésünk lesz, és ki kell pihennetek magatokat, hogy holnap minél jobban tudjunk gyakorolni! Erre mit csináltok? Leisszátok magatokat! Gratulálok, ez aztán felelősségteljes idolokhoz méltó! Én nem úgy emlékszem, hogy ezt beszéltük volna meg, mikor ebbe az egészbe belekezdtünk. Csak arra kértelek titeket, hogy ha úgy adja egy helyzet, gondolkodjatok egy kicsit a kötelességeitekre. Nekem nem úgy rémlik, hogy az lenne benne; fellépés előtti napokon részegen parádézzatok – ordibáltam. Lehet, hogy egy kicsit sokat vágtam a fejükhöz, de akkor nagyon ideges voltam, és abban reménykedtem, ettől majd észbe kapnak. Sóhajtottam egy nagyot, majd egy kicsit csendesebb hangnemben folytattam. – Most pedig; én elmegyek lezuhanyzom. Mire visszajövök, takarítsatok össze, és menjetek a szobáitokba. Ha csak egy hangos szót is meghallok, holnap fél ötkor mindenkit itt akarok látni felöltözve, felkészülve a reggeli edzésre. Ha megy a késő esti iszogatás, akkor a hajnali futás is. – néztem rájuk, majd sarkon fordultam és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt.


Ahogy hámoztam le magamról a ruháimat egyre nagyobb bűntudatom lett, hogy így beszéltem velük. Lehet túl kemény voltam. Ez nem egy túlélő tábor és én nem a kiképzőtiszt vagyok. Nem kellett volna azokat mondanom, főleg nem ilyen hangsúllyal. Sosem ordibáltam még, pláne nem a csapattársaimmal. Muszáj volt lenyugtatnom magam. Beléptem a fürdőkádba, majd a testemre engedtem a meleg vizet. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, mikor egyik kezemet a csempére tettem, úgy támasztottam a falat. Hatalmas űr volt a lelkemben miattuk. Az összes szó, ami elhagyta a számat, azok megbánást találtak. Miért érzem azt, hogy rosszat tettem? Leader vagyok, az a dolgom, hogy vezessem őket és segítsek nekik. Ha rosszul viselkedtem, a szüleim engem is megszidtak, valamikor ők is üvöltöztek. De sosem akartak ezzel bántani engem. Vajon ezt a többiek is tudják rólam?


Hallottam, ahogy a fürdő ajtaja kinyitódik, majd ugyanazzal a lendülettel be is csukja valaki. Elzártam a vizet, majd szépen lassan elhúztam a zuhanyfüggönyt. Kyungsoo ácsorgott a csap mellett, kezében egy törülköző, amit az enyémbe nyomott. A derekam köré csavartam, majd leültem a földre a falnak támasztva a testem. Nem szólt semmit, nekem meg bűntudatom volt, amiért az előbb az ő fejét is leordítottam.


- Mielőtt bármit is mondanál; összetakarítottak, a maradék alkoholt meg kiöntötték. Minden úgy néz ki, mintha vadonatúj lenne, és egy takarító sem végzett volna alaposabb munkát. A szobájukban vannak, és azt üzenik, sajnálják.


- Mégis, micsodát? Nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért ennyire lehordtam őket. Nem szabadott volna ordibálnom…


- Sejtettem, hogy rosszul fogod magad érezni emiatt! – mosolyodott el halványan, majd leült mellém a földre. – A kiakadásod miatt tették. Még sosem láttunk ennyire dühösnek és őszintén; piszok ijesztő volt. Már megszoktuk a mindig kedves, megértő és nyugodt Suho leadert, épp ezért a haragos oldalad miatt jöttek rá, hogy átlépték a határt. Szerintem ez most egy életre elijesztette őket. És ne érezd magad rosszul a miatt, mert jó vezető vagy! Ez a mi sarunk volt és te elegyengetted. Meglepően jó leadere vagy az Exo-nak. – azzal felállt mellőlem, majd elment.


Nem éreztem jobban magam, pedig D.O. szavai megnyugtattak. Lehet, hogy az ordibálás még megengedett volt, abban a helyzetben, de tudtam, ezzel csak még jobban megbántottam valakit. Még élénken bennem volt Lay viselkedése a kocsinál. Idegesített, hogy nem tudom mi baja pont velem. Mit tettem ellene? Hogy hozhatnám rendbe, ha azt sem tudom, mit csináltam? Nem beszélhetek vele, nem áll velem szóba. Haragszik. Mintha egyenesen menekülne előlem. Sosem voltam vele annyira közeli viszonyban, mint mondjuk Kai Sehunnal, de ők legjobb barátok, hiszen mind a ketten a maknae line-ban vannak. Viszont Lay és én nagyon távol álltunk egymástól. Ő az Exo-M vezető táncosa én pedig az Exo és az Exo-K leadere vagyok. Jó a kapcsolatunk, de sajnos sosem volt nagyon szoros. Ettől függetlenül mindig szerettem a közelében lenni. Figyelni a mozdulatait, valamikor hallgatózni, ahogy gitározik, s mellé énekel, de egyszerűen beszélni is nagyon jó volt vele. Most meg megbántottam valamivel, amiről nem tudok. Ráadásul még ordibáltam is vele. Hogy tudnék ezek után a szemébe nézni? Hogy kérjem meg, hogy legyen a tánctanárom? És egyáltalán…


Miért csak Lay-vel foglalkozom ez ügyben?