25. fejezet

25. fejezet






Suho Pov






Totálisan le voltam sokkolódva. Egyáltalán nem ilyesfajta meglepetésre számítottam, mikor Xiumin elém állt az előszobában. És, hogy őszinte legyek; nem csak rohadtul megdöbbentem, de valamiért kibaszott ideges lettem. Teljesen kimerített, Lay tökéletes barátnőjével való találkozás, ami összetörte az önbecsülésemet is; pluszban nekem ezt is el kelljen viselnem? Na azt rohadtul nem!


Nem néztem a turbékoló párra; egyszerűen nekem az már sok volt. A szeme képtelen volt befogadni azt, amit az élet elérakott. Az a nap, számomra már így is elég fárasztó volt, és ezt csak Yoorának köszönhettem. Amint megpillantottam Lay oldala mellett büszkén mosolyogva, egy pillanatra elkapott valami teljesen más érzés, mint amit a kávézás közben éreztem. Miért olyan boldog ez a lány? – csak ez a kérdés zakatolt a fejemben. Tisztában voltam azzal, hogy Yixing egy nagyon rendes srác, de azt sosem tudtam volna elképzelni, hogy ennyire tökéletes nő, miért ilyen mellette. Egy röpke másodpercre még az is megfordult a fejemben, Lay nem érdemli meg Yoorát. De ezt a pillanatnyi véleményt, már akkor elkergettem, mikor láttam, hogy néznek egymásra. Kétség sem fért hozzá; szerelmesek. Mégis irigyeltem Yixingtől a lányt. Nem azért, mert szebb, okosabb, vagy érdekesebb lett volna, mint Amber, csak más volt, ezért féltékeny voltam. Persze barátnőmet sosem cserélném le Yoorára, de valahogy kíváncsivá tett. Körülbelül ugyanannyi ideje vannak együtt, mint Amber és én. Mégis, mintha Lay kapcsolata sokkal erősebb lenne, mint az enyém. Tomboy szerelmem, soha nem nézett úgy rám, mint ők egymásra. Ezért voltam féltékeny. Undorító módon irigyeltem a kettejük közti köteléket, melyet meglepően hamar találtak meg. Ugyanazt akartam érezni, mint ők. Szerettem volna, ha Amber szemeiben is azt a csillogást látom, mint Yooráéban. A kapcsolatuk tökéletes volt, akárcsak Lay és Yoora. Két hibátlan ember, ijesztően hamar jövő szerelme a porba tiporta az én önbecsülésemet. Főleg a lány miatt. Egyszerűen nem tudtam elviselni azt, ami aznap a nyakamba zúdult. Nem elég, hogy gusztustalan dolgok jártak a fejemben, még egy hatalmas titkot is rám akartak tukmálni. Chen és Xiumin nem csak nekem, hanem az egész csapatnak színt vallott, de csak rám zúdítottak hatalmas terhet. Hisz én vagyok a leader. Túl sok volt, és nehezen viseltem. És ezzel egyáltalán nem voltam egyedül: mire ismét észbe kaptam, már üvöltözés hallatszott mellőlem. Felemeltem eddig földre szegezett tekintetem, s Krist találta jobb oldalamon, ahogy Luhannal üvöltözik.


- Te teljesen meg vagy húzatva? Hogy engedheted ezt?! – Kiáltotta idegesen a babaarcú, közben a szerelmespárra mutatva, kik döbbentem figyelték az eseményeket.


- Én vagyok meghúzatva? Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?


- Hogy a picsába, ne gondoltam volna komolyan, baszki! Ezt akkor sem engedheted! Nem helyénvaló!


- Ki nem szarja le, mi a helyénvaló és mi nem! Csak, hogy tudd, semmi rossz nincs abban, ami Jongdae és Minseok között zajlik. És engem egyáltalán nem érdekel, sőt; kifejezetten örülök neki, hogy megtalálták a boldogságot.


- Ez mind szép és jó, de ránk is gondolhatnál! Tudod, mi nem egy tucat kamaszkölyök vagyunk, hanem egy kibaszott idolcsapat! Hidd el, ha csak egyszerű barátok lennénk, le se szarnám, mit csinálnak azok egymás között. De ebben az esetben ezt nem tudom megtenni! – ordította Luhan a leader társam szemébe, majd dühtől túlfűtötten, nemes egyszerűséggel, elvonult. Yifan vadul fújta ki a tüdejében rekedt levegőt, majd idegesen legyintett egyet Luhan irányába. Ugyanezzel a lendülettel fordított nekem hátat, és a megszeppent pár felé lépett. Megállt mellettük, s egyik kezét Chen vállára tette, aztán bíztatóan elmosolyodott.


- Szeretném leszögezni; én a ti oldalatokon állok. És tiszta szívemből kívánom, hogy legyetek boldogok egymás mellett.


- Ránk is számíthattok. – pattant fel a helyéről Kai, mögötte pedig Kyungsoo baktatott, legalább akkora elszántsággal, mint a kreol bőrű táncos. Ők hárman, úgy álltak a két meghökkent szerelmes mellet, akár a védelmező bástyák; támogató, rendíthetetlen elánnal hárították el a feléjük irányuló bármiféle akadályt. Valószínűleg abban a reményben szuggerálták a társaság nagy részét, hogy álljanak melléjük. Sajnos magukra kellett maradniuk. Yifan, bizakodva fordult a többiek felé.


- Srácok...?


- Sajnálom hyung, – állt fel a maknae – de én nem állok senkinek oldalára.


- Hogy érted ezt, Sehun?


- Úgy, ahogy mondom. Nem akarok senkivel sem vitába szállni, egy teljesen nevetséges dologban. – rázta meg a fejét a legfiatalabb, majd Chenékre pillantott. – Én tényleg teljes szívemből kívánom azt, hogy boldogok legyetek, de nem foglalok állást ebben az egészben.


- Teljesen egyet értek veled. – lépett mellé, Lay, s mintha Krist meglepte volna, a táncos döntése. – Felesleges ez az egész cirkusz. Véleményem van, de szavazatom nincs. Ebből nem kellene ekkora presztízskérdést csinálni. Csak annyit tudok mondani, mint Sehun; legyetek boldogok! De én is inkább tartózkodnék ettől az egésztől.


A válasz, mindössze egy szelíd mosoly volt, Minseok és Jongdae részéről. A másik három inkább tudomásul vette a két főtáncos szavait, melyek valóban teljesen semlegesek voltak. Sehun és Lay ugyan nem álltak a szerelmesek oldalára, mégis a pár hálás pillantásokkal ajándékozta meg őket, hisz ők pontosan tudták, hogy két pártatlan ember szerencsésebb, mint kettő ellenzéki. – Esküszöm, kezdem úgy érezni magam, mint valami politikai vitán. Még hogy ellenzéki...


Néhány másodpercnyi csönd után, Yifan ajkairól hatalmas sóhaj távozott, majd a maradék négy embert kezdte el fixírozni. Idegesített, a kérlelő tekintetek sokasága magamon. Mert, nem csak Kris barna íriszei figyeltek, hanem a másik négyé is. Baekhyunnek lett legelőször elege.


- Könyörgöm, ne nézzetek így!


- Hogy? – pislogott hatalmasakat, a nagy szemű főénekes, ki a lányos arcú fiúra meredt.


- Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy meg akarsz hatni a kiskutyapillantásaiddal! – kezdte, de még mielőtt felidegesítette volna magát, lenyugodott. – Sajnos, bizonyos szempontból egyet kell értenem Luhannal.


- Tessék? – kerekedett ki Kyungsoo szeme, majd idegesen közelebb lépett énekes társához. – Ezt mégis, hogy érted?


- Hogy értem?! Úgy, hogy szerintem Luhannak nagyon is igaza van! És itt egyáltalán nem arról van szó, hogy mind a ketten férfiak, mert felőlem, mehet. De idolok vagyunk, és ezt így nem lehet megoldani.


- Miért ne lehetne?


- Hogy lehetsz ennyire értetlen? – fogta a fejét idegességében Baekhyun. – Ezt nem tehetjük.


- De igen!


- Hát legfeljebb te! Én nem tehetem meg azt, hogy a ti oldalatokra állok, sajnálom.


- Nincs szükségünk, a redvás sajnálatodra! – dühödött be, csapatunk anyukája, ki szelíd természetéről volt ismert.


- Most komolyan, ezért picsogsz? Milyen kibaszott gyerekes vagy te! Csak fogadd el, hogy egyszer az életben nem értek egyet veled, baszki!


- Ne beszélj már így! – kiáltott közbe Kai.


- Fogd be szépfiú, ez nem a te ügyed! – vágott oda Chanyeol.


- Képzeld colos, az enyém is! Mindannyiunké.


- Akkor is joga van állást foglalni.


- Igazán? És te hol foglalod a tiédet?


- Hát nem a te oldaladon. Elvárjátok tőlünk, hogy valami teljesen új dolgot úgy kezeljünk, mintha eddig a mindennapjaink része lett volna. És bármennyire is nem vagyok homofób, a férfi szerelem sosem tartozott a normális kategóriába.


- Tehát elítéled a melegeket?


- Nem ezt mondtam, te barom! De nem értem mit csodálkozol az efféle reakciókon. Nem így nőttünk fel, nálunk nem ez volt a megszokott, persze, hogy furcsán reagálunk erre. De a többségünknek a kiakadása, nem a nemi identitás kérdése miatt vetült fel. Ha nem sztárok lennénk, hidd el, az áldásomat adnám mindenre, mert őszintén, nekem csak a boldogságotok számít. Viszont ez így nem fog működni.


- Mi ez a redvás baromság? – csattant fel Kris, ismét készen állva arra, hogy újabb csatát vívjon. – Ha így állsz hozzá, persze, hogy nem fog ez az egész megoldódni.


- Istenem, Kris csak egyszer az életben fogd be! – pattant fel mellőlem Tao, ki mindenkinél idegesebb és frusztráltabb volt. Nem csak Yifant, de a többi veszekedő személyt is meglepte a csendes panda srác hirtelen kitörése. – Miért kell, hogy mindig mindenki a te pártodat fogja? Nem lehet egy embernek saját véleménye? Mi a faszért nem tudod elfogadni, ha egyszer az életben nincs igazad?


- Tao... – A leader társam szava elakadt. Eddig bárkivel szembeszállt a bandából, sőt, még a menedzserre is voltak vitái. Egyedül a pandával nem veszekedett soha. Tao mindig nagyon kedves és szófogadó volt Krissel szemben, ezért neki nem volt oka lehordani őt. Valószínűleg ezért sokkolta le a harmadik maknae lázadó hangneme.


- Nincs most igazad, Kris! Miért nem tudod belátni? Idolok vagyunk, ezzel együtt jár a feláldozás is. Előbb a csapat, és csak aztán a személyes problémák. Teljesen egyértelmű, hogy nem lehetne engedélyeztetni azt, amit te most kérsz tőlünk. Álljunk a ti oldalatokra? Most komolyan? Te mondat még nekem, hogy az Exo az első! És most személyes bajok miatt azt kéred, ezt felejtsük el! Baszd meg Kris!


Tao a babaarcú Luhan példáját követve bevonult a szobájába, leader társam meg megsemmisülten bambult maga elé. Eddig még senki sem beszélt vele ilyen hangnemben, főleg nem Tao.


Ez után a jelenet után a légkör is csendesebb lett. Egy teremtett lélek, sem mert megszólalni. Lay és Sehun végig csendben figyelték az eseményeket; Chanyeol és Baekhyun abbahagyták Kyungsooékkal a vitát; Kris pedig magába roskadva ült az egyik fotelben, halkabban létezve, mint egy apró bogár. Mégis Chent és Minseokot viselte meg a leginkább ez az egész. Miattuk kezdtünk el egyáltalán veszekedni, az ő kapcsolatuk és szerelmük volt az alapja az egésznek. S ha az összedől, az eddig felépített valami is vele együtt pusztul.


A haldokló légkörű csendet, Yifan erőtlen, suttogó motyogása törte meg, mely gyengébb volt, egy haldokló légynél is.


- Feleslegesen vitatkoztunk ezen. Ugyanis tizenegy ember semmit sem ér, a tizenkettedikkel szemben.


- Hogy érted ezt? – kérdezte elcsukló hangon Jongdae, kinek válaszra nem is volt szüksége; pontosan tudta, Kris mire gondolt.


- JoonMyun a vezetőnk. Ebben a kérdésben csak ő hozhat végeleges döntést.


Utáltam. Már az elejétől fogva utáltam a leaderséget, mégis elvállaltam. Megtiszteltetésként fogtam fel, s az elején nem is tudtam, milyen nagy felelősséggel jár. Ha tehetném, visszapörgetném az időt, és valakire, másra tukmálnám ezt a posztot. Pontosan az ilyen helyzetek miatt. Már az első mondat után tudtam, hogy itt az én szavam a döntő. Nem számít hányan állnak Xiuminék oldalára, ha én nem adom az áldásom, akkor nincs tovább. Ezért utáltam. Abban a percben tiszta szívemből elegem volt ebből.


Tekintetemet a szerelmespárra emeltem, s mérlegeltem. Mindent számításba vettem, a hallottakkal együtt. Pro és kontra listát írtam a fejemben, s mindig ugyanaz a végeredmény jött ki. Muszáj volt meghoznom a legjobb döntést.


Jongdae végig a szemembe meredt, reményekkel, s talán annál is több bizalommal. Összeszorítottam a fogaimat, egy pillanatra erősen lehunytam szemeimet, majd kimondtam az ítéletem.


- Nem tehetem.


Hangom csak úgy visszhangzott a helységben. Halk ajtónyílásokra lettem figyelmes, majd a nappali ajtajánál Tao és Luhan fürkészte a tömeget, immáron teljesen nyugodtan. Szinte már fájt. Xiumin és Chen egész idő alatt szorosan fogták egymás kezét; abban a pillanatban elengedték a másikat. Mintha egy vesztes csatamezőről tértek volna vissza. Jongdae alig láthatóan megemelte tekintetét, egyenes rám szegezve, s könnyes szemmel tette fel a kérdést, amire már felkészültem.


- Miért?


- Nem értettem egyet a többiekkel, akik ellenezték a kapcsolatotokat. De csak azért, mert érveket nem tudtak felhozni ellene. Sajnos én tudok. – Zavartságomban sóhajtottam egy mélyet, majd belekezdtem igazságtalan beszédembe. – Idolok vagyunk, egy rendkívül konzervatív országban. Épp ezért, ha a sajtó megtudná, hogy egy meleg szerelmespár van közöttünk, kicsinálnának minket. Valószínűleg az ügynökségünk nem vállalná a felelősséget, így az is megtörténhetne, hogy kidobnak minket. Meg kell értenetek, hogy itt nem csak a hírnevünk, hanem az egész karrierünk is a tét. Nem engedélyezhetem a kapcsolatotokat!


Ezután már nem szóltak egymáshoz. Mindenki bevonult a maga szobájába, egy bizonyos mennyiségű szomorúsággal.


Próbáltam felidézni Kyungsoo szavait, hogy ne kelljen bűntudatot éreznem. Leaderhez méltó döntést hoztam. Mégis...

Aznap este jobban gyűlöltem magam, mint eddig valaha!