34. fejezet (BEFEJEZÉS)

34. fejezet (VÉGE)






Suho Pov






Mikor a nap selymes sugarai megcirógatták arcomat, gyanútlanul töröltem meg csipás szemeimet, melyekben még ott ült az álom halvány maradványa. Arcomat dörzsölve pislogtam az ablak irányába, ami legszívesebben széttörtem volna, mivel idegesítette a rajta beáradó erős fény, ami majdnem kiégette retinámat. Szitkozódva keltem ki az ágyból, majd egy hirtelen mozdulattal húztam be a függönyt, amitől ismét kellemes sötétség borította be a szobát. Megkönnyebbült sóhajt hallatva magamból, baktattam vissza az ágyba, amikor is a takaróm megmozdult. Ijedten léptem egy lépést hátrább, mivel mozgó ágyneműre nem számítottam aznap, de legnagyobb megdöbbenésemre, egy álmos, ám nagyon élénk tekintetű Yixing kukucskált ki a paplan alól, pajkos mosollyal arcán.


- Jó reggelt, hyung! – köszöntött, majd az ő ábrázata is elkomorodott, amint meglátta rémült tekintetem. – Valami baj van?


- Nem... Csak miért vagy az ágyamban? – kérdeztem tőle, mire neki hitetlen kacaj hagyta el ajkait.


- Ez az én ágyam.


Egy pillanatra összeráncolt homlokkal meredtem a nálam fiatalabbra, majd figyelve tekintetét, akaratlanul is követve azt, lesandítottam csupasz testemre, és abban a percben tört rám a reveláció csodálatos példája. Eszembe jutott az előző estén történtek; Az Amberrel való szakítás, Yixing kedvessége, az éjszaka és az érzéseim. Azok a furcsa gondolatok, melyek előtte sosem látogatták elmémet; lefeküdtem Yixinggel. Ez még rendben van, mert ki ne akart volna kísérletezni, ráadásul még élveztem is. De; Yixingnek ott van Yoora, a tökéletes lány, akihez senki sem érhet fel, legyen az, nő vagy férfi. Viszont azt mondta szeret... Ezt igazán nem tudtam hova rakni.


Fáradtan rogytam össze az ágy szélén, gondolataimba feledkezve, míg az ágyon fekvő csapattársam kíváncsi szemekkel vizslatott.


- Mi a gond JoonMyun?


- Tanácstalan vagyok – sóhajtottam egyet, miközben vállam felett egy futó pillantást vetettem rá. Haja kócosan lógott csillogó íriszeibe, melyek csodálattal meredtek rám. A tökéletes látványtól elszorult a szívem; így elkaptam róla tekintetem, majd elkezdtem visszavenni a tegnapi ruháimat, hogy ne meztelenül flangáljak a szobájában.


- Hogyhogy? – kelt ki ő is az ágyból, majd, amint megpillantotta hatalmas férfiasságát, a paradicsom minden árnyalatában kezdett játszani a fejem.


- Meg... Megtennéd, hogy előbb felöltözöl?


Hamiskás mosoly kúszott ajkai szélére, majd egy bólintással nyugtázta kérésemet.


Mikor, már mind a ketten ruhában voltunk, kissé feszengve pislogtunk a másikra, nem tudva, hogy ki kezdje a mondandóját. Nekem mindenképpen meg kellett tudnom egy s mást, épp ezért talán kissé hirtelen is vágtam a közepébe.


- Te meleg vagy? – kérdeztem, mire Yixing érzelemmentes arccal meredt rám.


- Azt hiszem.


- De akkor... – léptem hozzá közelebb, talán túlságosan is lecsökkentve a köztünk lévő távolságot. – Mi volt ez az egész Yoora ügy?


Hatalmas fáradt sóhaj hagyta el Yixing ajkait, amely arra tett utalást, hogy kissé kínos neki a téma.


- Egy bárban egymásba akaszkodtunk, és ott tényleg történt köztünk valami, de azért mert részeg voltam. Aztán nem sokkal azután felhívott és találkoztunk – kezdett bele a mesébe a nálam fiatalabb, amit én érdeklődve hallgattam. – Én tényleg megpróbáltam beleszeretni, vagy legalább vonzódni hozzá, de nem sikerült és ezt ő is látta. És ezután történt, hogy alkut ajánlott.


- Alkut? – ráncoltam a homlokom.


- Azt mondta, ha állást szerzek neki Koreában, eljátssza a barátnőmet előttetek...


- Hogy ne higgyük azt rólad, hogy meleg vagy? – csodálkoztam, de ő csak halvány mosollyal arcán rázta nemlegesen a fejét.


- Azért segített, hogy féltékennyé tudjam tenni azt a személyt, akit szeretek.


Döbbenten pislogtam boldogságtól csillogó íriszeibe, melyek egyértelműen közölték velem, hogy szeret.


- Tehát, te képes voltál hónapokig azt a látszatot kelteni másokban, hogy barátnőd van, csak azért, hogy megtudd én is érzek-e irántad valamit?


- Lényegében – vont vállat, de arca megbánást mutatott. – Sajnálom JoonMyun, ha ezzel megbántottalak téged, vagy esetleg csalódást...


Édes csókkal fojtottam belé a szót, ahogy elegem lett a felesleges magyarázkodásából. Őszintén imponált nekem az, amit művelt, még akkor is, ha átlagesetben ezt gyerekes viselkedésnek tudtam be. De Yixingtől nagyon tetszett; ő akart engem, tett értem valamit, és így is tiszteletben tartotta a személyes teremet. Nem tört össze, nem nyomult, de még zavaró utalásokat sem tett; egyszerűen várt rám.


Miután elváltunk egymástól, Yixing meglepett arcát láttam magam előtt, ami nevetésre késztetett.


- Ezt mégis miért kaptam? – mutatott kérdőn ajkaira.


- Magam sem tudom – vontam vállat, ahogy ismét elbizonytalanodva magamban pislogtam a semmibe. Igaz, most megcsókoltam őt... De valóban rá vágyom? Zhang Yixing lenne az a személy, akihez én tartozom? – Azt sem tudom akarom-e ezt...


- Ezt? Mármint azt, ami köztünk van.


- Csak azt, ami köztünk lehet. Komolyan azt hiszed meleg, vagyok?


- Pusztán reménykedni tudok valami hasonlóban – húzta keserű mosolyra száját. – Te sosem tekintettél rám úgy?


- Mire gondolsz? – húztam fel szemöldököm, mint aki azt se tudja miről van szó, holott tisztában voltam vele, mire gondolt.


- Jaj, ne játszd a hülyét. Tudod, hogy értem.


- Igen, tudom – meredtem reménykedő szemeibe. – De a válaszom nem. Sosem tekintettem úgy rád, mint nő a férfira. Számomra te sokáig csupán egy csukott könyv voltál, és még most is az vagy.


- Hogyhogy?


- Hogyhogy?! – ismételtem szavait, mintha valamiféle hitetlenség lenne, amit mondott. – Nem értelek Yixing; konkrétan közlöm veled, hogy nem tekintek rád úgy, ahogy te azt szeretnéd, mégis boldogon mosolyogsz itt előttem. Miért?


- Mert tudom, hogy ez nem így van.


- Már hogyne lenne így. Én csak jobban tudom – erősködtem tovább.


- Ugyan hyung; ha valóban hetero lennél, lefeküdtél volna velem tegnap? Megcsókoltál volna az előbb?


Sarokba szorított; nem tudtam logikus választ kicsalni magamból, pedig pontosan tudtam, hogy nem vonzódom a férfiakhoz. Yixing valahogy mégis más volt; mintha ő egy tökéletes valamit képviselt volna, ami ugyan férfi képében jelenik meg előttem, de nem tartozik egyik csoporthoz sem. Ő egyszerűen csak Zhang Yixing.


Ahogy egyre közelebb lépett hozzám a fiatalabb, épp olyan tempóban ment el a kedvem a meneküléstől; talán tényleg vonzódom Yixinghez. De ezt akkor sem kellene hagynom; mégiscsak csapattársak voltunk.


Yixing gyengéden karolta át a derekamat, szorosan magához húzva, homlokát az enyémnek döntve, így tökéletes hallottam még a szívverését is.


- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem, miközben mélyen magamba szívtam kellemes illatát.


- Csak egy lehetőséget.


- Mire?


- Hogy bebizonyítsam, mennyire szeretlek, és hogy én sosem fogok veled úgy elbánni, mint Amber – suttogta halkan fülembe negédes szavait, melyektől a szívem hihetetlen tempóra váltott. Azt hittem ott helyben kiszakad a helyéről, örömtáncot lejtve a szoba közepén.


Gyenge karjaimmal toltam el magamtól a fiatalabbat, hogy szemeibe tudjak nézni, melyekből szokatlan melegség áradt.


- Ezt nem lehet.


- Miért nem?


- Mert csapattársak vagyunk...


- Akkor Jongdae és Minseok is szakítsanak? – húzta fel szemöldökét, amellyel újabb mattot adott le nekem. – Csak adj ennek egy lehetőséget.


- Mégis miért?


- Miért ne? – kacagott fel jóízűen. – Ez csak egy esély egy élvezetes, tartós és izgalmas kapcsolatra. Szeretnél jobban megismerni? Itt van rá a lehetőséged JoonMyun.


- Yixing... – kezdtem volna bele, egyik ujját ajkaimra téve befogta a számat.


- Csak próbáljuk meg; ígérem sosem foglak megbántani, sosem játszadoznék az érzéseiddel vagy veled. Azt akarom, hogy ismerj meg és legalább annyira légy szerelmes belém, mint amennyire én vagyok beléd jelen pillanatban.


- És mi van, ha ez nem jön össze? – pislogtam fel rá. – Ha nem szeretek beléd, és csak barátként tekintek rád?


- Akkor minden vissza fog térni a régi kerékvágásba; megesküszöm rá, hogy a kapcsolatunkon ez nem fog változtatni, ha netalán ez így alakulna.


Percekig csupán a válaszomra vártunk. Mérlegelnem kellett magamban a dolgokat, és visszaemlékeznem mindenre, ami az elmúlt hónapokban történt; Amber, a tánc, Daegu... Mindegyik élvezettel töltött el, és örültem, hogy az életem részei voltak egy ideig, még akkor is, ha valamelyik komoly lelki sérülést okozott nekem. Vajon leszek olyan boldog Yixing mellett, mint régen gyermekkoromban? Az volt a legcsodálatosabb időszakom, és a mennyekben éreztem magam – és azt a szerelmet kerestem, ahol ezt újra átélhetem.


- Rendben van Yixing... Próbáljuk meg.






**






És valóban megpróbáltuk. Emlékszem, azóta másfél év telt el, és mi Yixinggel ugyanúgy, egy párt alkottunk, mint mikor megígértük egymásnak, hogy belemegyünk ebbe a kapcsolatba. Természetesen átestünk mindazon, amiken egy friss kapcsolat; mélyebben megismerhettem az igazi Zhang Yixinget, aki egy olyan férfi képét festette le, ami egyszerre volt tökéletes és hétköznapi. Yixing jól főzött, megbízható volt és őszinte, mégis fellelhetők benne azok a tulajdonságok, melyek nem épp pozitívak, de ugyanúgy vonzóak a szememben: Yixing rendetlen, nagyon feledékeny és időnként nyűgös, amit csak akkor vettem észre, mikor már komolyabb szintre emeltük a kapcsolatunkat.


Emlékszem, mikor először vett nekem születésnapi ajándékot, amely egy személyre szabott zakóban valósult meg, amit nem mellesleg Yoora tervezett nekem.


Emlékszem az első csókunkra, ami már a kapcsolatunkban kezdődött. Egy esős napon, próba után szaladtunk az autóhoz, s mi lemaradva a többiektől szépen sétálva mentünk a kocsihoz; majd Yixing megállított, és egy rövid, de nagyon szenvedélyes csókkal ajándékozott meg.


Élénken emlékezetemben van, amikor bevallottuk a többieknek, hogy együtt vagyunk. Yifan és Kyungsoo hihetetlenül büszkék voltak ránk és még azt is megsúgták, hogy nyílt titokban fogadtak, mikor jövünk már össze. Jongdae és Minseok először meglepődötten, majd csak kedves mosollyal arcukon gratuláltak kapcsolatunkhoz, míg Baekhyun és Chanyeol (akik alig néhány hónappal később egymásra találtak) fangörcsös lányokat utánozva visítozták angolul: „SuLay is real!”. A két maknae, azaz Jongin és Sehun sokkos állapotba kerültek, míg Luhan és Tao, az első romantikus kapcsolat bejelentéséhez képest, sokkal boldogabban örültek velünk.


Életem leggyönyörűbb napja volt, mikor Yixing bemutatott a szüleinek, úgy, mint párját és mellékesen csapattársát. Először a kínai család döbbenten vette tudomásul fiuk homoszexuális kapcsolatát, de utána hatalmas szeretettel fogadtak.


Minden momentumát fel tudnám idézni annak az éjszakának, mikor először feküdtem le Yixinggel úgy, hogy már együtt voltunk. Azon az estén valahogy más volt, mint mikor Amber szakított velem; gyengédebben érintett, óvatosabban csókolt, mintha egy törékeny valami lettem volna, ami hihetetlenül jó érzéssel töltött el.


De emellett az emlékek mellett a legcsodálatosabb és legszebb mégis az, mikor egy éjszaka bevallottam neki, hogy beleszerettem. Egymás mellett feküdtünk az ágyban, ablakán a csillagokat bámulva, mikor kinyögtem, hogy szeretem. Elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, úgy, mint előtte soha senkibe. Emlékszem, hosszasan beszéltem az érzéseimről, s a monológom végén könnyes csókkal köszönt meg mindent, majd viszonozta szavaimat, pusztán egyetlen őszinte „Szeretlek”-kel.


Ennyi minden történt csupán tizennyolc hónap alatt; és csak velem. Arról nem is beszéltem a többiekkel mi volt, de nem is igazán érdekelt.


Jelenleg a kanapén ülök, kezemben egy könyvvel, s még olvasás közben is, csak az éppen táncoló Yixingre tudok gondolni; s várok rá, hogy hazaérkezzen. Meg akarom csókolni, ölelni, azt szeretném, ha érezné a szeretetemet. Várom, hogy Zhang Yixing az egyetlen csoda a sötétségemben hazatérjen, és bevilágítson ragyogó fényével.